Bosszút álltatok volt tanáraitokon és iskolatársaitokon?

Nem, mert nem szerettem volna sosem az ő szintjükre süllyedni.

Szerintem nagyon nem jogos ilyeneket írni senkinek sem, aki mégis megteszi, nincs benne valami sok empátia, inkább fel nem dolgozott sérelmek, frusztráció.

Mégis hogyan tudnám ezt megtenni?

És mi örömet okozna?

Nem. Egy-két valaki volt, aki szerintem szemét volt, de elballagtunk és pár hónap múlva meghalt. Kár, hogy nem előbb. A másik meg egy tipikus bszatlan ocsmány lelkületű kémia tanárnő volt, nagyasszonynak képzelte magát, mert a férje valami önkormányzati képviselő volt. Meghalt az öreg, a boszorkány meg azt kapta, amit megérdemelt. Egyedül maradt és senki sem szereti. Nem kell ennél nagyobb bosszú. Szenved eleget.

"meghaltak a tanárnak a gyerekei, oda írta neki, hogy megérdemelte"

Huh ez nagyon durva, nem tudom mit tett ezért a tanár akkoriban.

Nem nevezném feltétlen bosszúnak csak egy jóleső érzés igy 30 fölött látni nekem a sok lepukkant volt osztálytársnőt (férfi vagyok) akik királylánynak képzelték magukat és sokszor voltak megalázó megnyilvánulásaik. Többgyerekkel magukra maradt háziasszonyok, ha van is férjük ő is elhagyta magát, vagy nincs senkijük mert senki sem volt elég jó hozzájuk most meg csorgatják a nyálukat minden férfira. Én azóta nagyon változtam rám sem ismerni, sportos-izmos vagyok, egsziztenciálisan is jól állok. Látom rajtuk hogy most már nagyon is jó lennék, de hát én már bottal sem piszkálnám meg őket.

Én nem szerettem a tanáraimat és én úgy éreztem hogy nagyon allulbecsülték a képességeimet. Ennek ellenére van 2 diplomám és van egy jól fizető állásom amit szeretek.

Szerintem meglenne mindenem ahhoz hogy jól odaszóljak nekik hogy hah cseszd meg, de őszintén van bőven elég öröm az életemben ahhoz hogy pörögjek olyan dolgokon amik 10+ éve történtek az életemben. Kifejezett káröröm, és kicsinyes hozzászólások az interneten szerintem csak az illetőről fest szörnyű képet és nem lesz az illető semmivel se előrébb.