Mi volt a legdurvább, amit elkövettek ellenetek az osztálytársaitok/iskolatársaitok?

Nálam inkább évekig tartó össznépi lelki terror volt, bár egyszer belém is rúgtak.

Egy ismerősöm, aki más városban tanult, viszont nagyon rosszul járt. Megvárták, hogy vége legyen a tanításnak, aztán a vasútállomás közelében lefogták kezét-lábát és felvágták az ereit a csuklóján. Szerencsére tudott telefonon segítséget hívni, így nem vérzett el vagy lett maradandó baja. Amikor a szülei az iskolaigazgatóhoz fordultak, azt mondta, túlreagálják, a gyerekek mindig kinézik maguk közül a különcöket.

Iskolában hógolyót kaptam az arcomba úgy, hogy hátulról dobtak volna fejbe csak épp megfordultam így az arcomba kaptam, pontosabban eltalálta az orrom

Nem is probléma ez mert bár biztos fájt volna de annyi, ha nem lett volna benne egy kavics ajándékba belerakva úgyhogy úgy elkezdett ömleni a vér az orromból mint a vízcsap egyből

Tömeg volt az udvaron mivel szünet volt, valami idősebb felsős lehetett középről az ott lévő kisebb tömegből, nem sikerült soha beazonosítani ki volt az

Máskor összevitáztam egyik osztálytársammal aztán pár napra rá hátulról izomból vesén vágtak szépen, amikor elment a hátam mögött a társaságával egy nagyobb erősebb spanja

Nem egy kellemes érzés ha vesén vágnak ököllel, erősen szúró fájdalom

2-es, baszki, szörnyű :( A legszörnyűbb a közöny.

Nálunk is, általánosban mindennapos volt a főleg fizikai, kisebb részt lelki terror. Ha fizikailag ellenáltál, volt némi esélyed, néha szusszanhattál egyet.

Nekem is emiatt volt.

Minden héten legalább 1-2 komolyabb ütést begyűjtöttem, maradandó sérülésre nem emlékszem.

Egyszer egy fiút egy alsóbb osztályból órákon át ütlegeltek a napköziben, a felügyelő, aki mai napig szigorú tanár (!) hírében áll. A füle botját nem mozdította a segítségkérésekre, jajveszékelésre. Ma is ég a pofám, de sem segíteni, sem szólni nem mertem.

A középiskola sokkal-sokkal durvább volt de ott nem volt fizikai erőszak.

Csupán verbálisan terrorizálták a magabiztosabbak, jobban edukáltak... mindenki mást.

Leginkább engem úgyhogy 4 éven keresztül alig tudtam magammal mit kezdeni.

Nehéz ezt szavakba önteni. Volt, hogy órakon keresztül arról faggatóztak, hol tartjuk otthon a vasalót.

Agyrém, őrület volt az egész.

Ott már nekem kellett volna bunyóznom de nem mertem.

Ja és ez a 90-es 2000-es évek iskolai világa amit annyian visszasírnak.

A kényszerű áramszünetekkel, a hiányzó budipapírral, a fűtetlen termekkel. Az idegbeteg, nemritkán alkoholista tanárokkal. A mindennapos, kemény fizikai erőszakkal, minden oldalról. Drogok, alkohol, iskolaépületen belül. Cigizni kb. annyit tett mint levegőt venni.

Lehet, hogy ma sem jobb, de kizárt, hogy rosszabb legyen. Beszántanám az egészet.

Gyógytesin röplabdáztunk, ami miatt 4-es csoportokba tett minket a tanár. 2-2 állásban voltunk egymással szemben, egyik osztálytársammal, illetve kettő, eggyel felettünk járó csajjal.

Egyikük nem is a játékkal volt elfoglalva, hanem arcokat vágott, meg beszélgetett, de a tanár szólt, hogy dolgozzon. Épp nálam volt a labda, visszaütöttem, mire az először a földre, majd a lábának pattant. Nem volt erős, de időm se volt elnézést kérni, úgy eldurrant az agya, már fel is kapta a labdát és teljes erőből arcon dobott vele. Elvesztettem az egyensúlyom, hátraestem, többen oda is jöttek hozzám, a tanár pedig eljátszotta, hogy semmit nem észlelt ebből.

Mai napig nem tudom, hogy úsztam meg egy kis pirossággal.