Komoly stresszhelyzetben miért szivatja az embert még a saját teste is?

Értem a felszabaduló hormonokat, és kémia változásokat. De nem értem ennek milyen evolúciós oka lehet, mert ez nemhogy segítené a túlélést, hanem nagyon megnehezíti. Sajnos férjemet érte olyan szörnyűség amiért váratlanul a semmiből reagálnom kellett, és mentőt kellett hívnom, ő nem volt már tudatánál, egyedül voltam vele. Én nagyon rosszul lettem akkor, annyira kiszáradt a szám hogy alig bírtam beszélni a telefonba, remegett a kezem megállíthatatlanul, szédültem mintha részeg lennék, és olyan hasmenés tört rám hogy alig bírtam vissza tartani amíg kiértek a mentősök, (aznap utánna félóránként jártam WC-re, ahol tudtam) Annyira szégyelltem magam, és most is szégyellem, hogy mikor már kórházban volt élet halál között, és várakoztunk a szüleivel, és mind azt vártuk melyik másodpercben jelenik meg orvos, én állandóan hasmenéssel futkároztam a WC-re. Mi ennek az oka? Nem hogy pont erősebbnek, èberebbnek, tettre késznek kellene lennünk ha baj van?