Egyetértesz az állítással? Anyaság sokkal természetesebb mint az apaság, ami sokkal elvontabb dolog?

Nem, te azt írtad, hogy az újszülött csecsemővel elsősorban a nőnek kell foglalkoznia, és már amikor idősebb (vagyis könnyebb vele bánni) akkor kerül a férfi bele a dologba, nem mint közvetítő az anya és a gyerek közt, hanem mint önálló kapcsolat az apa és gyerek között. Illetve egy apának sokkal több dolga van annál, mintsem hogy példát mutasson. Még mindig ott tartasz, hogy a nőnek többet és nehezebbet kell beletennie azok után, hogy ő volt kilenc hónapig várandós, ő szült, ő viseli utóbbi lelki és testi következményeit.

Nem, az apa az első perctől ott van. Ő is felkel éjszaka a gyerekhez, ő is pelenkáz, ő is intézi a bölcsis és ovis dolgokat, stb. Tavaly született gyerekünk és a páromnak ezt sose kellett magyarázni. A pelenkacserélést 99%-ban ő csinálta, éjszakánként ő kelt fel a gyerekhez, sokszor otthon marad kettesben a kicsivel, hogy tudjak élni. A terhességem végén és a szülés utáni egy hónapban szinte minden takarítást ő végzett, gyakrabban főzött és sütött (bár azt amúgy is szeret). Ilyen egy jó apa és férj, aki valóban egyenlő részben kiveszi a részét a gyermeknevelésben.

Szerinted mi egy anya dolga? Na, a férfié ugyanaz.

Nem toltam semmit a férjemre (nem is akarnék, ahhoz én nem vagyok elég karakán), ő vállalta át. Tudom, ez sokaknak hihetetlen lehet, de vannak gondoskodó férfiak. Mialatt ő pelenkát cserélt (ami egy kettőperces hadművelet) én hol ebédet/vacsorát csináltam, hol aludtam, hol zuhanyoztam, hol dolgoztam, hol a barátaimmal voltam, hol bármi mást csináltam. Ő mondta, hogy ez a minimum, hiszen én voltam kilenc hónapig terhes, én kockáztattam a testi épségemet a szüléssel, én kerültem egy olyan helyzetbe, ahol ki vagyok szolgáltatva és rengeteg változás történt bennem és körülöttem. (Nyilván körülötte is, de azok más jellegűek.)

Szülés után kettő hónapig voltam otthon, a párom pedig itthonról is tud dolgozni, szóval számára ez már a terhesség alatt is természetes volt. Mármint az, hogy itt van mellettem és segít.

A fő kérdés sem helyes, a kifejtés meg egyenesen ostobaság.

Az anyaság, apaság és nem szülőként létezés is egyformán természetes és egyformán van távol vagy közel az élettől, haláltól.

Egyéne válogatja, ki melyik helyzetben mozog otthonosabban.

Édesapám is hónapokig otthon volt édesanyámmal, amikor én születtem (1998). Az a férfi, aki nem tud otthon maradni, ugyanúgy bőven tud segíteni a nőnek. Bevásárol, süt-főz, takarít, átveszi a gyereket, hogy a nő magával is tudjon foglalkozni.

Még mindig több terhet szánnál a nőknek.

#57: Nincs benne semmi nehéz, egy percig se gondoltam, hogy szó szerint kellene értelmezni...

#56