Mit gondoltok azokról akik a családot használják kifogásnak a gondjaikra ?

Nyílván az, hogy milyen családban nőttünk fel az nagyban meghatároz minket.

Viszont nekünk pont az a feladatunk, hogy jobban csináljuk, mint a szüleink.

Ergo az nem helytálló, hogy a szüleim is alkoholisták voltak, én is az vagyok. A helytálló az, hogy a szüleim alkoholisták voltak, én csak azért se leszek az.

Vannak példák szép számmal arra, hogy valaki rossz háttérrel sikeres lett. Meg amúgy az ellenkezőjére is.

Párom példáján keresztül remélem sikerül megértened:

Párombak alkoholista volt az apja, anyukáját 12 évesen veszítette el daganatban. Az apja értelmi és érzelmi intelligenciája a béka segge alatt volt. Állandóan ment otthon a veszekedés, kiabálás, párom gyerekkorában félelemben élt, elnyomták, rettegett. Anyukája halála után se sok minden változott.

Páromat olyan szinten traumatizálta a gyerekkora, hogy szakemberekhez is elment már, de még mindig a múlt miatt, pl. önbizalomhiányos, gyáva változtatni jó pár dolgon, fél a kudarctól..stb. mert otthonról ezt hozta, elnyomták, nem szerették.

Iszonyatos érzelmi megrázkódtatás ez.

Nekem is hasonló apám volt mint amit #3-as említ.

Sajnos ennek a nyomait viselem lelkileg most, 35 évesen is. Nem hibáztatok senkit, de ettől még tény, hogy bármennyire is szeretne az ember változni, normális lenni, érzelmileg annyira rosszul van szocializálva, annyira rossz mintákat hordoz, hogy azokat nem lehet egy csettintésre elhagyni, megváltoztatni.