A magyarok többségének miért teljesen normális és elfogadott a rosszindulat, az előitéletesség, mások eltiprása, nyilvános megalázása, és gyűlölete?

Az utóbbi években kezdem azt érezni, hogy a leghitványabb nép vagyunk. Külföldön már meg sem szólalok magyarul, mert akár hányszor honfitársakba botom szégyellem ahogy visellednek.

Magából a kérdésből süt a rasszista rosszindulatból fakadó általánosítás, ostoba gőg.

Szerintem egy részük azért, mert kevés a pénzük, nem az álommelót váltották valóra, ezáltal meg vannak keseredve. Így nyilván nehéz másnak "adni". Másik részük pedig nagyon alacsony intellektusú, nem érték számukra a pozitív viszonyulás másokhoz, és ezt a mintát adják tovább a gyerekeiknek is.

Tudod 18-as válaszoló, nem mindenki tudja jól kezelni a konfliktusokat, vagy csak kis mértékben tudja a maga módján és nem beteg dolog, csupán fél attól hogy esetleg veszekedés és nehéz elfogadás lesz belőle (néha van korábbi alapja), pont hogy inkább jobban békeszeretőek ezek az emberek és nem gyávák, nem is hazugok. Hazugság az, ha valakit szándékosan átversz, míg a konfliktuskerülés inkább nem elmondani valamit, nem beszélni valamiről, ha nem muszáj, vagyis egy fajta titkolózás. A hazugság és a titkolózás pedig nem ugyanaz, ne keverd össze eszeket egymással. A barátom is például ilyen, akivel 5 éve vagyok együtt, ő is konfliktuskerülő bizonyos mértékig, de azért néha vállalja kisebb mértékben, ha épp kell. Nagyon békés, soha nem hazudott és semmiképp nem gyáva. A kisugárzása is rendben van, nagyon is vonzó, na meg a konfliktuskerülés nem ad rossz kisugárzást, főleg akkor nem, hogyha nem túl erős benne a konflktuskerülés.

Az igazi konfliktuskerülés beteg tulajdonság. Én is ismerek ilyen embert. Nem vállalja a konfliktusait, kb úgy egészében saját magát. Hátak mögött meri csak kimondani a dolgokat, vagy amikor már eltelt egy év, mert addigra már úgy felemészti magát, hogy egyszer csak kijön belőle.