Pisilés lányként egy mezőn, 21 osztálytárs szeme làttàra?

Kertészeti gyakorlaton voltunk, nem voltak fák, csak a belàtható föld. A fiúk arrébb mentek és hátat fordítottak, nyilván nem a zöldségeket vizelte le senki. A lányok pedig csoportosan elmentek pisilni, és egymásnak segítettek hogy takarták az illetőt a pulcsijukkal vagy amit épp találtak, voltak akik csak össze álltak háttal és így takarták el a barátnőjüket. Én voltam az egyetlen lány aki, mivel ki volt közösítve, nem tudta/ merte megoldani sehogy. Ott voltunk 7 órán keresztül, én energiaitalt ittam reggel, és igazából már reggel óta kellett. De később, mikor már nagyon mentem volna elintézni, hiába kértem bárki lányt, nem segítettek, még ki is gúnyoltak, és ezen poénkodott mindenki hogy menjek el egyedül, úgyis láttak már ilyet a fiúk. És hajrá, mikor tolom már le a nadrágot, mindenki erre vàr, és egy pár fős fiú csapat innentől mèg követett is, hogy ezt meghallottàk. Erősebb volt a szégyen mint a saját egészségem, 16 éves voltam. Így tartogattam. És mèg hazafelé elvittek kisbusszal vissza az iskolához, onnan mentem haza busszal, volt az út is összesen másfél óra. A városi buszon már nagyon rosszul voltam, görcsölt a hasam, és fájt nagyon a derekam, utólag tudom vese görcs szerü dolog lehetett. Aztán haza értem végre… mentem be a WC-re, hogy végre túléltem, megkönnyebbülök, örültem hogy nem történt ciki baleset, aztán már nem tudtam pisilni. Éppen hogy jött egy kicsi nagy erőlködéssel, és ennyi. Anyunak meséltem mi volt, és hogy nagyon fáj, most meg nem megy, először be akart vinni a kórházba, de az egy rémálom lett volna, így meggyőztem és próbálkoztam tovább otthon. Mondta hogy hallott már ilyet hogy sok tartogatás után csak lassan szabad leengedni a vizeletet kórházi körülmények között, de ez nem tudja hogy normális e hogy saját izommal sem tudom elengedni. Én akkor nagyon féltem és szenvedtem, a hasam is görcsölt, ott üldögéltem a WC-n szerintem egy óráig , és apránként tudtam csak könnyíteni magamon mert az izmaim mintha elzsibbadtak volna, sőt magamat szégyelltem, hogy velem ilyen történik. Anyukám panaszt tett az iskolánál kèsőbb, és a gyakorlati oktató tanárunk aki férfi volt, annyival elintézte hogy “egyik tanulónak sem biztosítunk a gyakorlaton angol WC-t, mégis mindenki a pályafutásom alatt meg tudta oldani az ügyes bajos dolgait”

Azóta is haragszom, és rossz érzéssel tölt el ez a nap, nem is a hülye tini osztálytársaimra, de a felnőtt tanár lehetett volna emberségesebb, nem tudom, mondhatta volna hogy itt egy pléd a kisbuszból takard el magad, vagy a többi tanulónak hogy gyűljenek össze, és addig elmehettem volna messzire elintézni a dolgom, akkor nem tudtak volna utánnam jönni. És magamra is haragszom hogy mit össze szenvedtem, a mai eszemmel simán hazamentem volna egy ilyen helyzetből, ha tudok helyi járatos busszal, vagy taxival amit anyu kifizet mikor haza értünk, de egy gyerek aki fegyelmit kap ha ilyet tesz, és egyéb büntetés van kilátásban, nem merte megtenni. 34 éves vagyok most. Most még oda is pisilnék a tanár cipőjére 😆 Nektek volt hasonló sztoritok? Bármi ami rohadt igazságtalan volt és utólag máshogy viselkedtetek volna?