Tudnál őszintén, szívből együtt örülni a rokonoddal, ismerősöddel, ilyen esetben?

Ha az ismerősöd a szerencsének köszönhetően gazdagodott meg, tehát nem saját erőből. Te hónapról hónapra élsz, valami mindig elviszi a spórolt pénzed, ha sikerül épp valamennyit félretenni. Gyakorlatilag azért dolgozol, hogy legyen hol laknod és enned, ennyi. Semmi kis plusz nincs az életedben.

Ilyen körülmények között tudnál őszintén együtt örülni, nem érezni irigységet, amikor az ismerősöd meséli, hogy milyen volt a nyaralás, hová utazik legközelebb, milyen új műszaki eszközt vett éppen (miközben a te cuccaid már szinte rottyon vannak)?

Megmondanád neki őszintén, hogy zavar, amikor ő az új dolgaival dicsekszik, miközben te úgy sakkozol a kiadásokkal, hogy kijöjj valahogy a következő fizuig?

És még egy kérdés... Te megmondanád neki, hogy azért nem szoktad te keresni őt, mert frusztrál a köztetek lévő hatalmas anyagi különbség? Főleg, hogy ismerted őt abból az időszakából, amikor még ő is átlagos életet élő, dolgozó nő volt, csak jól ment férjhez.