Azok akik itt introvertált emberek, miből alakult ki nektek?

Szerintem egy nőnèl jobban elfogadottabb társadalmilag az introvertàltság mint egy férfinál, pláne ha csinos is,de lehet tévedek

Láttál te már csinos introvertáltat? Én nem.

Világéletemben introvertált voltam, már óvodáskori viselkedésem is egyértelművé tette. Bizonyos velejáróin igyekeztem javítani - pl. gyakoroltam a közönség előtt való beszédet, és már jobban megy, a szemkontaktus tartását idegenekkel. De az alap személyiségemen nem fogok tudni változtatni sohasem.

Én mindig is az voltam, az óvodában egyedül játszottam, nem fogadtam a közeledéseket. Ez aztán változott, lettek barátaim, de általános iskolában nagyon sokat bántottak, féltem az idegen gyerekektől, mert majd azok is bántani fognak. Nem ez okozta az introvertáltságot, hanem pont az introvertáltságom miatt pécéztek ki (meg mert jól tanultam, komoly voltam a koromhoz képest és szerettem a tanáraimat, szóval a tipik “stréber” gyerek). Gimiben lett jobb a helyzet, ott már nem volt ciki jó tanulónak lenni, aztán felnőttként nagyon jóban lettem a munkatársaimmal, közülük kerültek ki a felnőttkori barátaim és emberekkel dolgozom, szeretem. De a magánéletben bőven elég a párom társasága és havi 1-2 alkalom a családdal meg egy-egy baráti összejövetel. Én nem vagyok képes minden hétvégén összejárni, program sem kell minden egyes percre, szükségem van az énidőre, amikor párommal vagy akár csak egymagamban főzőcskézek, sütögetek, macskáinkkal játszom, takarítok vagy csak egyszerűen sorozatot bámulok.

Én gyerekkorom óta ilyen vagyok