Láttok valamilyen súlyos emberi defektet azon ismerőseitekben, akiknek sosem volt párkapcsolatuk?

Nekem ennek a dognak a hiánya miatt van egy rendezett nyugodt életem.

Amúgy jó lenne ha mindenki a saját életével foglalkozna.

Szép napot.

Van olyan, akinek nincsen semmi defektje, "csak" szimplán nem talál magához illő társat, olyan is, aki valóban szürreális elvárásokkal van a másik nem felé, amikből nem hajlandó engedni.

Nálam az a helyzet, hogy aki nekem tetszik (személyiséget illetően is), neki vagy nem tetszem viszont, vagy eleve van már barátnője. Akinek én tetszem meg, viszont részemről nem kölcsönös, mert engem szinte mindig olyanok találnak meg, akik nem tudnak rendesen kommunikálni, beszélgetést fenntartani, és sokszor teljesen kínos az egész. Meg... jelen magyarországi viszonylatban már azt is tudom lassan mondani, hogy túl nagyok az én elvárásaim is, amit nagyon, de nagyon kevesen tudnak megugrani, holott szerintem nem extrém nagyok az említett elvárások.

A legjobb barátnőmnek, meg a legfiatalabb unokatesómnak sem volt még eddig párkapcsolata, náluk viszont a zárkózottság az egyik visszahúzóerő. Ahogy az is, hogy a munka-egyetem pároson kívül nem járnak el máshová. Nem azt mondom, hogy ha ennek az ellenkezője lenne igaz, akkor biztos, hogy hamar lenne párkapcsolat, csupán, hogy akkor több esélyük lenne, többet lennének új emberek közt.

Egyik barátnőm szerint, aki kapcsolatban képes élni, az nem normális.

Szerintem minél egyszerűbb valaki, annál több minden elhagyja a figyelmét, annál kevésbé érintik meg lelkileg a dolgok, nem görcsöl, agyal sokat. Ez mind jót tesz egy kapcsolatnak, pl mikor elég az erős ösztönszintn, hogy beleess valakibe, sőt házasságot is köss vele.

Egy intelligensebb személyiség agyal, előre lát, figyel, kommunikál, igényli az őszinteséget, az őszinte érzelmeket, nem ösztönszint vezérli... Stb.

Ezekkel romlanak az esélyei egy párkapcsolatban. El sem jut odaáig, hogy kialakuljon valami, mert előre látja, hogy ebből előbb, vagy utóbb válás lesz.