Miért elégszenek meg sokan itthon az ilyen 3-400 ezres fizetésekkel, mikor külföldön hasonló árak mellett ennek a többszörösét is meg lehet keresni?

Akinek már van valami egzisztenciája itthon, esetleg korosabb, az már nem szívesen vág neki a nagyvilágnak.

Mi ketten a férjemmel (50+ vagyunk) 900 ezer - 1 milla körül keresünk/hó. Nincs hitelünk. Van egy kis házunk, teljesen rendben van, autónk. A gyerekek kirepültek. Minek mennénk ki? Itt szeretjük a munkánkat, a munkahelyünket, ott csak "jöttmentek" lennénk. Itt vannak a barátaink, a családunk.

Ez lett beléjük nevelve, nincsenek ambícióik 🤷🏾‍♀️

Előbb utóbb az Ai elveszi tőlük vagy beraknak egy külföldit a helyükre

Mert nem mindenkinek az a legfontosabb, hogy halomba rakja a pénzt.

Nekem és a férjemnek is él még az anyukánk, nem fiatalok, anyós beteg is, magunkhoz vettük. NEkünk fontosabb, hogy közel legyünk, mint az, hogy jövőre ne Sárvárra menjünk pár napra, hanem Krétára...

Jó munkahelyünk van, kint mindketten többet keresnénk, de nekünk jó így.

Mert nem minden a pénz. Nyilván fontos, de nem mindennél fontosabb.

Éltünk majdnem 6 évig külföldön a férjemmel, nem szerettük, hazavágytunk. Csak spórolni voltunk kint.

Most van itthon hitelmentes ingatlanunk, két gyerekünk és igen, ilyen 3-400 ezres fizetésünk.

Nekünk elég. Tudunk spórolni, nem vágyunk a Maldív-szigetekre, elég ha közelebb tudunk nyaralni. Még a gyerekeknek is teszünk félre.

De lakunk egy szuper fiatalos lakóközösségben, ahol minden utcabelival jóban vsgyunk, együtt programozunk, itt van a család 15 percre, nem éventr 3 szor látjuk egymást élőben és itt vannak a 10+éves barátaink. Kint jól kerestün, de baromi magányosak voltunk, mert őszintén, csak olyan kényszerhaverságban voltunk helyi magyarokkal, akikkel itthon nem barátkoztunk volna.

Így meg folyton ide-oda járunk családdal, barátokkal, szomszédokkal, nagy társasági életet élünk, együtt megyünk nyaralni,a gyerekeink rgyütt nőnek fel. A gyerekek ismerik a nagyszüleiket, van segítségünk is.