Szerintetek mennyire lehet megítélni valakit a külseje alapján?

Én ítélkezem külső alapján, mert szerintem látszik, hogy ki milyen. Jó emberismerőnek kell lenni, de ennél is fontosabb a tapasztalat. Rájöhetünk, hogy tulajdonképpen nem is emberek, hanem embertípusok léteznek, és így meg lehet jósolni a másik viselkedését. A csajozás számomra ezen alapul. És az exemnél pont ezért buktam, mert megjósoltam, hogy milyen ember, miként reagálhat bizonyos lépéseimre, de nem hittem a jóslatnak, így én húztam a rövidebbet.

Szóval nagyon is látszik, hogy ki milyen, én már eleve bizalmatlan vagyok, ha észreveszem azokat a jellegzetes arconásokat.

A kételkedőknek:

Volt egy kísérlet, és a részvevők felismerték a machiavellista és pszichopata embereket képekről. Beazonosították őket arconás alapján. Bereczkei Tamás ír erről A megtévesztés pszichológiája című könyvben. Az okok vitatottak, de a kísérlet egyértelmű volt.

Pl. Aki elhízott az igénytelen, mert nincs igénye az egészségre és az átlagos, vagy vékony, sportos alkatra.

Aki cigizik, annak megint nincs igénye az egészségre.

Sportos alkatú emberekről lerí, hogy fontos számukra az egészség, a mozgás. Bár sajnos itt is vannak kivételek, hogy sportol, közben meg cigizik, ezzel tulajdonképpen saját magát köpi szembe.

Egy életvidám, kedves, mosolygós embert, aki szereti és tiszteli önmagát, sokkal többen szeretnek, több a pozitív tapasztalata, mint annak, aki depressziós, utálja magát és nincs önbizalma.

Te is szívesebben beszépgetsz egy kedves, vidám emberrel, mint egy búvalbaszott energiavámpírral.

Szokták mondani: A szem a lélek tükre.

A külsődön megmutatkozik a belső harmóniád.

Nehéz kérdés. Az egyén-, azaz az ítélkező képességén múlik ez.

Pl.: nekem a rokkerek sokáig nem jöttek be: volt, hogy negatívabb gondolataim voltak róluk. Aztán néhány jó tapasztalat révén ez pozitív irányba megváltozott.

Tisztaság , ápoltság, nem büdös, nem most jött a lótrágya takarításból.

Otthon megint mindenki elengedi magát, ha házhoz mész valakihez, akár dolgozni, vagy futár hasonló, a legtöbben laza otthoni ruhában vannak, ne legyél hót szakadt mosott sz**aros fejű.

És persze ahogy írták a testalkat, pocakot növesztett, zsíros, túlsúlyos, ő kb lesz**arja a testét, hacsak nem egészségügyi okok miatt kövér akkor lusta és igénytelen. És akkor ne sírjon h azért nem kell valakinek.

Az pedig plusz ahogy írták, hogy kedves arcot vág, mosolyog és nyilván ha emberek közé megy legalább megfésülködik nem úgy néz ki mint aki 3 hete tükörbe sem nézett.

2-essel értek egyet főként, de az is igaz, amit a többiek írnak.

A külső az első benyomás, de nem jelenti azt, hogy mondjuk ronda akkor azt leírom. Inkább azt, hogy lehet valaki ápolt és szép, de akkor is antipatikus lesz, akkor ha fejre áll se fogom tudni megváltoztatni a róla alkotott előítéletem. Persze abban a felállásban, hogy ápolatlan onnantól meg pláne.

#6

Szerintem az emberismerethez azért tehetség is kell. És a tehetség nem azoknál a tipikus nagyon cuki embereknél van meg, akik mindenkiről jót feltételeznek, meg mindenkiben a jót keresik. Inkább azokban, akik számolnak azzal, hogy az ember egy önző lény.

Pl. egyszer átvertek egy külföldi munkával kapcsolatban. Na most a nőnek, aki interjúztatott - ahogy mondani szokás - a szeme sem állt jól!

Át is vert.

Nem érdekel, hogy ki mit gondol, ha mégegyszer ilyen fazonnal lesz dolgom, végig gyanakodni fogok rá, és kétszer is meggondolom, mit teszek.

#2 voltam.

Rengeteg dolgot megjelenítünk a külsőnkön, így szerintem egy alapvető benyomást mindenképp keltünk ilyenkor.

Hogy aztán ebből ki mit olvas ki, mennyire pontos és valós az az adott illetőről, az nagyon vegyes lehet. Ha valakinek valami nagyon egyértelmű stílusa van, pl sportos vagy rocker, tehát egy szubkultúrához tartozást kifejez a stílusával, az elég egyértelmű. Ápoltság nagyon jó. De pl a nyitottságunkat is kifejezzük, azaz aki magabiztosabb és hasonlók az gyakran vesz fel merészebb öltözeteket. Másokat meg totál nem érdekel az egész és a legbénább szürke cuccokban is elvannak