Ha 30 éves koromig nem csináltam semmit, akkor már nem fogok megváltozni? F

Általános iskolás és középiskolás éveimben szabaidőmben számítógépes játékokkal játszottam, nem jártam korombeliek közé, nem jártam szórakozni/bulizni, nem volt barátnőm, nem alakult ki érdeklődési köröm, elképzelésem arról hogy mivel szeretnék foglalkozni felnőttként. Egyébként jó tanuló voltam, főleg a történelem és a matek ment jól.

Egyetemre elmentem egy olyan természettudományi szakra, ami szimpatikus volt leírás alapján, nehezebb képzésekbe pl. gépészmérnök, villamosmérnök, informatikus, nem mertem belevágni. Nem is igazán voltam tisztában a különböző szakok "hasznosíthatóságával", a munka világára egyáltalán nem volt rálátásom. Mivel amolyan büfészakra jártam és kolis lettem, meg a számítógépes játékokról leszoktam, így volt szabadidőm bőven és beindult a társasági életem is, bár többnyire a mértéktelen ivászatból állt ki, barátnő nem jött össze.

24 évesen végeztem az egyetemmel, rá kellett jönnöm hogy olyan szakon amivel nem lehet elhelyezkedni, illetve nulla munkatapasztalattal. Ezután 2 évig munkanélküli voltam, egy fél éves meg egy pár hónapos megszakítással, amikor is minimálbéres betanított munkákat végeztem. Közben belecsöppentünk a Covid világjárványba, lezárások, korlátozások stb. A kapcsolatom az egyetemi haverjaimmal is szép lassan megszakadt, eleinte gyakran beszéltünk messengeren meg évente párszor találkoztunk, aztán a nagy távolság, egyéb elfoglaltságok miatt leépültek ezek a kapcsolatok. Nekem nincs jogsim, kocsim se, illetve anyámékkal élek egy kis lakásban, így nagyon körülményes volt fenntartani a kapcsolatot, illetve a lakóhelyemen se sikerült többek között emiatt barátságokat kialakítani.

Szóval 6 éve vegetálok, a jelenlegi munkahelyemen 3,5 éve dolgozok, diplomát nem igénylő munkakörben, olyan környezetben amit nem szeretek, alacsony fizetésért, de legalább stabil, megbízható, rugalmas hely, jó fej és segítőkész kollégákkal. Teljesen bele vagyok ragadva ebbe a helyzetbe, csak telnek az évek egymás után, de nem tudok változtatni, valahogy nincs is kedvem, nincs elég pénzem se, csak punnyadok szabadidőmben. Olyan mintha kiégtem volna, belefásultam volna az egészbe. Nincs kedvem tanulni, nincs is affinitásom olyan szakmákhoz amivel jól lehet keresni, nincs semmi műszaki érzékem. A jogsit se akarom letenni mert ahhoz is bénának érzem magam. Munkahely váltástól is tartok olyan béna, bamba, nehéz felfogasú vagyok. Szóval tényleg csak pörögnek az évek, ha így halad 50 évesen is ugyanígy leszek.