Szerintetek velünk van baj, ha mondjuk 30 éves korunkig nem lesz párkapcsolatunk, nem vagyunk rá, esetleg egy rossz személy mellett kötünk ki?

A párkapcsolatnak minimális százalékban van köze bármilyen önismerethez, leginkább a szerencsén múlik, pont úgy, mint a karrier.

El lehet vinni ilyen pszichológiai téma felé, mint ahogy a karriert is lehet tudatosan építgetni fiatal korodtól, de akármennyire is tudatos vagy és okos és szakmailag jó, az hogy milyen munkahelyed, milyen fizetésed és en bloc mennyire viszed, ahhoz nagy adag szerencse is kell.

Gondolom mindenki találkozott olyan emberekkel élete során, aki nem is feltétlen tanult, nem is igazán érted hogy dolgozhat olyan helyen és hogy csinálja olyan jól amit csinál, de mégis jól megél belőle. Mondhatjuk úgy, hogy igazi tróger, aztán mégis... Meg vannak azok, akik tanultak, képzettek, és állandóan szenvednek a munkakereséssel, megtartással, és elmarad a hőn áhított karrier amit megcéloztak még 18-20 évesen.

Párkapcsolat ugyanez. Vannak emberek, akiknek soha nem volt gondjuk életük során a nőkkel/férfiakkal.

Meg vannak azok, akiknek sehogy nem akar összejönni egy épkézláb kapcsolat vagy legalábbis valami kötődés a másik iránt.

És nincs rá recept. Tehát vannak nem szép embereknek is boldog párkapcsolatuk, szegény emberek is házasodnak, tehát nem lehet ráfogni, hogy mert te ronda vagy, a másik meg szegény, a harmadik meg túl alacsony. Mindegyikből látsz példát, ergo nem lehet ilyesmikre fogni.

Szerencse, ezt lehet vitatni, de tény, hogy az élet minden területén szükség van rá.

3

Nálad valami fejben nem stimmel, ez tisztán látszik.

De igazad van, mert bár hülye vagy, de legalább magabiztos.

5

De mást butának hívsz, és te akarod megmagyarázni, kinek miért van vagy nincs nője...

1 percig nem csodálkozom, hogy nem volt még nőd.

Baromi nagy mázli.

Megfelelő hely megfelelő idő...

És az sem mindegy mennyi lehetősége van rá az embernek.

Ha sehová nem jársz el otthonról csak munkahely és vásárolni úgy nagyon kevés az esély, pláne ha munkahelyen nincs egy megfelelő ember sem.

Nagyobb baráti társaság, több szórakozási lehetőség, több helyre elmentek, sport, hobbi ahol kimozdulsz és sok ember van, változatosabb munkahely ahol nem csak beülsz és lemegy a 8 óra ---> ez azért jelentősen több lehetőséged ad, hogy találkozz valakivel.

2: a kijelentéseidből nagyon az jön le hogy kb 0 önismereted van és abszolút nem látod az emberek mozgatórugóit, milyen élmények/traumák határozzák meg a személyiségüket és végső soron a sorsukat.

Ez olyan mintha egy kisgyerek vagy egy ősember ránézne egy útkereszteződésre és neki teljesen véletlenszerűnek tűnne az egész. Vagy akár egy mai átlag európai ha ránéz az indiai utakon folyó közlekedésre, azt gondolja hogy mindenki megy amerre lát és nincs semmi szabály.

Ha egy kicsit beleásnád magad a témába, elmennél pl pszichodrámára, terápiára, stb, és felgöngyölítenéd saját mozgatórugóidat ill. látnád ahogy mások is azt teszik és látnád mennyi féle trauma hogyan befolyásolja egyesek életét, lassan leesne hogy valójában pont fordítva van: nagyonis szabályszerű ez, főleg a párkapcsolatok alakulása, és vajmi kevés köze van a véletlenhez.

És amikor meglátod, tudsz is rajta változtatni, át tudod írni a sorsodat.