Szerintetek velünk van baj, ha mondjuk 30 éves korunkig nem lesz párkapcsolatunk, nem vagyunk rá, esetleg egy rossz személy mellett kötünk ki?

Mik a tapasztalataitok? Kicsot fiatalabbként mindig néztem, hogy osztálytársaim, évfolyamtársaim hogy el tudnak beszélgetni egymással, majd szép lassan összejönnek. Én mindig is kerültem ezek a szitukat. Ha pedig beléptem egy diákszervezetbe, mindig cringe voltam. Nem direkt, de egyszerűen nem tudtam hogy kell normálisan viselkedni. És volt hogy ezek után egész éjszakákon át ezen gondolkoztam. Most van egy kapcsolatom, de nem túl jó, nem a legideálisabb. Viszont félek váltani.