Miért ilyen borzasztóan álszentek, és korlátoltak az emberek, hogy a félrelépésre úgy tekintenek, mint valami hatalmas bűncselekményre?

Ha nincs letisztázva, hogy nyitott a kapcsolat, akkor elég nagy fájdalmat tud okozni annak a félnek, aki ragaszkodik a monogámiához.

Személy szerint én nem látom értelmét a monogámiának, de megértem, ha másnak ez fontos. Ezt mindig le kell tisztázni már a kapcsolat legelején, hogy kinek mi az elvárása és eszerint lehet folytatni vagy megszakítani a kapcsolatot.

1

Én egyetértek a kérdezővel, pedig mindig hűséges voltam. Akkor is, amikor rosszul éreztem magam a kapcsolatomban, inkább szakítottam, de nem kezdtem "mély beszélgetésekbe" meg új barátságokba idegen férfiakkal. Szexuálisan meg aztán tényleg semmi.

De hogy úgy alapvetően mi olyan borzalmas abban, hogy a partnered egy másik emberrel szexel, ezt a mai napig nem értem.

#4 Én meg veled értek egyet (3-as vagyok). :) Én is mindig hűséges voltam, én is mindig szakítottam a félrelépés helyett. Emellett én sem értem azt, hogy mi olyan borzalmas egy félredugásban, hogy valaki borítsa miatta a házasságát, a gyerekek életét, a közös házat, stb...

Logikusan belegondolva a kikúrogatás szerintem még jót is tehet egy házasságnak, ha nincs rajta egyik fél részéről sem besértődés.

Milyen érdekes, hogy itt mindenki megért mi dent, de senki sincs ott annyira érzelmileg, hogy fel is fogja a probléma mikéntjét.

Ha neked és más kommentelőknek belefér, hogy a barátnőtök/barátotok mással hempereg mellettetek, ti dolgotok. Akkor ezek szerint egyáltalán nem olyan fontos számotokra a másik ember. Nem éreztek mélyen, szerelemmel.

Vajon miért van az, hogy egy szerelmes férfi/nő fájdalmat érez, ha mással látja a kedvesét? Olyan zsigeri és természetes reakció ez. Mégis mindenki, aki szerelmes, ezt érzi.