Akik eljárnak 3 hétig küzdősportolni hirtelen miért lesznek olyan magabiztosak hatalmas arccal?

Bármilyen sportba kezdesz bele, az első pár hónapban hatalmasat fogsz benne fejlődni, és ez meglátszik az önbizalmadon is. Aztán később ez visszaszorul. Pl. emlékszem, mikor először tudtam lefutni egy szigetkört úgy, hogy nem sétáltam bele, mekkora istencsászárnak éreztem magam. Aztán egy idő után beállt a teljesítményem, az időimen se tudtam javítani, a távot már nagyon lassan tudtam növelni, nagyon kitartó munkával, és kialakult bennem egyfajta alázat.

A küzdősportot nekem pont azért ajánlották, hogy javítani fog majd az önértékelésemen. Így is lett, az első pár hónap teljes eufória, hogy egyáltalán tudok most már fekvőtámaszt csinálni, meg tudok csinálni 100+ felülést, meg tudok ütni valakit. Úgy sétáltam haza az éjszakában, hogy gyertek rám, koszlidércek, majd megkapjátok. Aztán elpicsáztak nálam sokkal jobbak, meg megláttam, hogy ahhoz, hogy igazán jó legyél, mennyi munkát kell belefektetni, kisebb lett az arcom, és szintén kialakult bennem egy alázat. A legtöbb embernél szerintem ez így működik, bár sajnos látok olyan sportolókat - sportágtól függetlenül - akiknél végig megmarad az elszállt ego és sosem történik meg a jellemfejlődés.

De most hozhatnám példának azt is, hogy ha életedben akár csak egyszer fogyókúráztál sikeresen, ott is az első pár hétben olvadnak le rólad a kilók, lötyög rajtad az addig feszes cucc, és azt érzed, hogy a világ királya vagy és bármire képes vagy. Aztán eltelik 1-2 hónap, ugyanabban a kalóriadeficitben, ugyanannyi mozgással, és egy időre leáll a fogyás, és vért izzadsz, hogy csak egy icipicit menjen már lejjebb a mérleg, hiszen olyan keményen dolgozol érte. Vagy, mikor elkezdesz egy új nyelvet tanulni, már meg tudsz fogalmazni alapszinten gondolatokat, érted az adott nyelven írott zenéket, filmeket, és azt hiszed, hogy te már folyékonyan beszélsz azon a nyelven és de jó, aztán találkozol egy nehezebb olvasmánnyal vagy megpróbálsz fenntartani egy beszélgetést egy anyanyelvi beszélővel, és rájössz, hogy ló....t se tudsz.

Van erre valami kifejezés is, hogy minél kevesebbet tudsz egy adott témáról, annál okosabbnak hiszed magad benne, és minél többet tudsz, annál inkább látod, hogy mennyi mindent nem tudsz még, és annál inkább megkérdőjelezed a saját tudásod. Ezen szerintem mindenki átment, aki valaha belefogott valami újba.

A nőknél meg nyilván a belülről jövő hirtelen magabiztosság miatt sikeresebbek. Ami az egyetemet végzetteknél nincs meg, mert ők már valamennyire szakértői a területüknek, és tisztában vannak azzal, mennyi mindent nem tudnak még.