Mennyire jellemző, hogy azok az idősek, akik több évtized óta autóztak, és a gépjármű vezetést abbahagyták, otthonülőkké váltak?

Nálunk az volt, hogy papa látása már annyira megromlott, hogy már nem mert vezetni. Ő előtte is otthon ülő volt, csak akkor ment ki, ha hozzánk jött át (a szüleim pár házra laktak tőle), vagy ha boltba kellett menni. A kisebb dolgokat utána is megvette egyedül, a szomszedjában volt egy kis élelmiszerbolt, a nagybevásárlást utána apa intézte neki.

Vannak emberek, akik fiatalon is otthonülősek, sőt a legtöbb ember ilyen, alig járnak sportolni, baráti körük alig van, elmegy mellettük az élet és kb. csak dolgoznak meg alszanak…időskorban meg aztán már energiájuk, kedvük sincs semmihez. Persze vannak kivételek, akik idős korban is sportosak, utazgatnak, de ez a ritka ugye.

Nálunk nagyrészt kényszer miatt alakult így. Apám három éve lett özvegy, azóta sokat öregedett, pedig csak 67 éves és mindig fiatalos volt. Tesóm külföldön él, én viszonylag közel lakok hozzá, de nekem is megvan a saját életem, kisgyerek, nem tudok minden nap oda járkálni hozzá, legalábbis addig amíg nem feltétlenül muszáj. Ő egyébként rokkant is, gyalog csak nagyon rövid távú közlekedésre képes, az autó volt, amivel mindenhova el tudott jutni. Biciklizni tud még, de azt is csak a környéken, szóval azzal nem fog elindulni kirándulni. Az utóbbi egy évben nagyon megromlott a látása, nem tud már vezetni. Azóta eléggé otthonülő lett, de leginkább azért, mert nem bír menni.