Mit lehet kezdeni egy céltalanná vált élettel?

Nálam ugyanez. Vegetáció.

Ahhoz hogy ki lehessen törni, adott kórülmények kellenének. Amik nincsenek...

Én ebből pszichológussal jöttem ki csak. Azt hittem megtaláltam az életcélom, aztán a húszas éveim elejére világossá vált hogy nem lesz belőle semmi. Olyan volt mintha kihúzták volna alólam a talajt, mintha aki addig voltam megszűnt volna.

Aztán elkezdtem tapasztalni. Munkát váltottam. Mindenki le akart beszélni róla, de eü-ben elhelyezkedtem. Ha az nem jött volna be akkor mentem volna tovább, kipróbáltam volna az ügyfélszolgálatot, gazdasági területen valami lóti-futi munkát (pl irodai adminisztráció), de bármi mást, ahol belelátok az adott terület embereinek mindennapjaiba (+ kereskedelmet, vendéglátást mint diákmunka végeztem).

Szóval eü. Mindenkivel beszéltem hogy minek érdemes tanulni. Megnéztem milyen a lelki állapotuk, hogy épül fel egy napjuk, stb. Így eldöntöttem hogy mit akarok és mit nem.

Immáron gyógytornász a tanulok harmadik éve. Ez húzott ki a depresszióból, és adott egy óriási jellemfejlődést. Messze még a vége, de izgatottan várom.

Szóval igen, ez csak egy egyéni tapasztalat. De nekem a pszichológus segített (lehet csak pár alkalmas karrier-életvezetési tanácsadás, de ha komolyabb a szitu akkor több ülés), + az hogy bármennyire is kilátástalan, elkeseredett voltam, mindig aktívan kerestem az új életcélomat, kutattam és reálisan számba vettem mindent. És ami nagyon fontos, a kor sosem kifogás. A nehézség nem kifogás (persze reális önismeret kell). Lehet hogy vannak módosító tényezők ha a realitás talaján vizsgáljuk meg a lehetőségeket, de semmi biztonság, semmi fix, semmi langyos szh@r nem ér annyit, hogy a testi-lelki egészséged rámenjen.