Szeretnél gyereket? (szavazás gyermekteleneknek)

Nem, sosem akartam. (F).

Én igen, de majd csak később. Most vagyok 30, és 35-38 körül érzem, hogy eljön majd az idő, hogy készen állok rá.

Igen,de majd ha mindent megteremtettem, amire majd tudok szülni. (Saját lakás, saját pénz)

Soha

Volt idő, amikor tervben volt, de az életkörülményeim és felelősségtudatom nemet parancsolt erre. Türelmem sincs - főleg a kicsi - gyerekekhez, pszichésen alkalmatlan vagyok az apai szerepkörre. Nem láttam semmi értelmét annak, hogy egy félrenevelt vagy pszichológiailag instabil emberrel gazdagítsam a társadalmat.

Nem, mivel nem érzem azt, hogy képes lennék jól felnevelni egy gyereket (hiányzik belőlem az anyai ösztön, ipari mennyiségű szorongás van bennem, amin bár dolgozom, nagyon nem az igazi még mindig). Szóval alkalmatlan vagyok rá.

Nekem soha eszembe sem jutott volna ez a gyerek téma, ha nem lenne ez a nagy társadalmi nyomás. Sosem gondolkodtam ilyesmiről, hogy nekem gyerek kellene, nem vágytam rá egy percig sem. Egyszerűen nem érdekel az egész téma, annyi más dolog van még az életben, amivel el lehet tölteni az időt. Így is mire hazaérek a munkából, alig van idő az alap dolgokra, nem tudom, hogy tudnék még egy gyerekkel is megfelelően foglalkozni? A szabadságigényem is nagy, szeretek spontán élni, ami egy gyerekkel nem kivitelezhető. Az azért lekorlátoz egy csomó mindenben, nem tehetsz meg bármit egy gyerek mellett. Szerintem a gyereknek is jobb, ha olyan vállalja, aki tényleg vágyik is rá és nem csak a társadalmi nyomás hatására.