Miért fordult ki a világ teljesen?

4

Hallottál már a könyvekről, levelekről, iratokról? :D

"Kifejtenéd?"

Hogyne, ha érdekel, boldogan. Hosszú lesz, de szerintem érdemes elolvasni. Két dolgot állítottál, amikre egyesével válaszolnék.

Azt állítod, hogy a bunkók kapják az elismerést, a kedvesek meg pancserek. Ez egy lerágott csont, a jófiú-rosszfiú, más néven a "nők a bunkókra buknak" alcímű közhely átfogalmazása.

Erről nekem az a véleményem, hogy a pancserséget nem kellene összemosni a kedvességgel. A kedves emberek szépen viselkednek másokkal, fontos nekik, hogy a környezetük jól érezze magát. A pancserek azok, akik nem tudják megugorni a kihívásaikat, rosszul teljesítenek.

Szóval ha rosszul teljesítesz, akkor nem fognak tisztelni, de nem azért, mert kedves vagy. Nem is biztos, hogy kedves vagy, simán lehetsz pancserként egy büdös nagy tahó is (ahogy sikeresként is lehetsz kedves). Igazából te fogtad a pancsereknek azt az altípusát, aki nem tudja érvényesíteni magát, és alárendelődéssel, pitizéssel kompenzál, majd kijelentetted, hogy ő A kedves ember, és mégsem kap tiszteletet. Hamis kompozíció, alapvető attribúciós torzítás, van itt minden.

A kérdés, amit szerintem is érdemes feltenni, hogy miért övez nagyobb elismerés egy sikeres bunkót, mint egy kedves pancsert, azaz miért fontosabb a teljesítmény az emberi értéknél. Szerintem ezt két oldalról is meg lehet magyarázni, a lényeg ugyanaz lesz.

Egyrészt kedvesnek lenni két okból szoktak az emberek. Lehetsz kedves azért, mert a kedvesség neked fontos, és kedves világban akarsz élni. Meg lehetsz kedves azért, mert ezt várják tőled és félsz szembeszegülni. Az a tény, hogy a kedvest és a pancsert ilyen szinten összekötik, az elég jól elárulja, hogy az emberek jó része melyikkel azonosul.

Röviden: sok ember számár a bunkó viselkedés egyenlő a dominanciával, keménységgel és bátorsággal. Azt látják, hogy a bunkó meg meri csinálni, amit ők nem, és mégsem bünteti meg senki, sőt: konkrétan sikeres miatta. Attól tűnnek menőnek, hogy ők megengedhetik ezt magukank, ettől nagynak és izgalmasnak tűnnek - egyetértünk: ez rohadt toxikus dolog.

A másik magyarázattal párhuzamosan átnyergelnék a másik állításodra, azaz hogy régen ez jobb volt. Azt állítod, hogy régen az empátia, a kedvesség volt az érték, mostanra pedig kifordult a világ magából.

A szubjektív élményed, hogy egész gyerekkorodban arra nevelnek, hogy az erőszakos versengés rossz, majd felnősz, és látod az erőszakos embereket, akik sarokban töltötték volna a fél óvodát, most meg rajongják őket. Ez azt az érzést kelti, hogy gyerekorodban még minden rendben volt, most meg elromlott. Nem a világ változott ekkorát, hanem a személyes világod.

Valójában az emberi természetnek pontosan ugyanannyira része az erőszak, a versengés, az egocentrikusság és az empátia, kedvesség kollektivizmus, és mindkettő evolúciósan jelen van. Hogy azt érzed, hogy kifordult a világ a sarkából egy kognitív torzítás, egy szubjektív percepció.

A másik a megerősítési kognitív torzítás: csak a sikeres bunkókat veszed észre. Az óvodát sarokban töltő deviánsok többsége nem lesz sikeres ember, sőt. De azt is észre kell venni, hogy a sikeres bunkók sikere meddig tart. Egy Andrew Tate szintű f.szfejet lehet sikeresnek nevezni, de ne felejtsük ki, hogy most börtönben van.

Ugyanakkor itt is van egy pont, amiben van igazad: ami változott a világban, hogy szexi lett a deviancia, a szabályszegés. Ez nem a világ tönkremenetelének a jele, hanem annak a felismerése, hogy a tehetség gyakran jár együtt deviáns viselkedéssel.

Gyakorlatilag átalakult a népmesei karakter: régen a legkisebb fiú, a mostoha, aki nem örököl semmit, akit mindenki lenéz, mégis mindenkivel kedves, mindig alázatos és illedelmes, a végén viszi a királylányt a fele királysággal és a sok arannyal. Ezzel szemben most a kisfiú, aki az elvárásokkal, a hatalommal, a szabályokkal szemben is kitart a véleménye mellett, és nem hagyja magát sem megfélemlíteni, sem elnyomni, lesz a végén az, aki viszi a kiscsajt a hozománnyal.

Ez nem azt jelenti, hogy a bunkóknak jár a dicsőség. Lehet rajongani a Zlatan Ibrahimovic, vagy Allen Iverson stílusú sportolókat, de ők nem a bunkóságuk miatt lettek nagyok, hanem mert tehetségesek és elhivatottak voltak. A seggfejségük valójában hátráltatta őket, függetlenül attól, hogy izgalmasak lettek azok számára, akik a dominanciát rajongják.