Hogy lehetne megoldani hogy teljesen elvonulhassak a világ elől, hova kellene költözni és ki lehet ezt tényleg bírni belebetegedés nélkül?

Lehet majd találkozol egy normális férfival, aki megváltoztatja a nézeted.

De ha nem, akkor teljesen elvonulni nem tudsz a világtól.A létfenntartáshoz akárhova is vonulsz muszáj kapcsolódni emberekkel.Ha tetszik ha nem.Úgyhogy ebből kiindulva nem a helyszínt kell megváltoztatnod.Hanem neked alkalmazkodni ahhoz a felálláshoz, ami elviselhető számodra.Gondolok itt arra hogy élj ahol szeretnél, akár ahol most élsz.Csak minimalizáld az emberekkel való érintkezést.Rengetegen élik úgy az életüket hogy a kötelező társadalmi köröket lefutják minden nap...pl. a munkavégzés, bevásárlás, különféle ügyek intézése...de azon kívül az otthonukba töltik a szabadidejüket, mindentől és mindenkitől elzárkózva.Lehet így élni, sokan csinálják.Sokaknak ez kényelmes, ez az ideális, ebben érzik jól magukat.De néha rájuk tör a magány.De manapság az online világ is tökéletesen alkalmas a magány pillanatnyi oldására.

De azért kifejezetten ne ilyen életet akarj.Főleg ha mondjuk volnának másfajta vágyaid, terveid az életben, csak mondjuk a múlt és a mentális problémák befolyásolnak, hátráltatnak.Ebben az esetben próbáld meg leküzdeni a problémákat, és ellenállni, nem hagyni hogy a betegség felülkerekedjen és uralkodjon rajtad, a valódi személyiséged felett.

Szia! Őszintén remélem, hogy jóra fordul sorsod. A magány alapvetően nem tesz jót az emberi elmének, mert közösségi lény. A kolostorokba általában azért vonulnak az emberek, hogy több időt tölthessenek imádkozással. A kolostorban lakók sok esetben együtt esznek, beszélgetnek stb.

Én nemrég törtem ki évekig tartó magányos, bezárt életmódomból. Sokan van úgy, mint te. Ha gondolod, megosztom tapasztalataimat, és hogy mire jutottam. Alig várom, hogy segíthessek!

Én város közepén elvagyok egy kis lakásban remeteként. Eljárok boltba meg dolgozni, meg időnként meglátogatom a szüleimet, de azon kívül nem érintkezem emberekkel. Munkahelyen is csak a közvetlen munkatársakkal, és csak ha muszáj, és csak hivatalos ügyben.

Nekem bevált, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, mivel a legtöbb stresszforrást kiiktattam az életemből. Elvagyok egyedül, senki se zavar, meg én se senkit.

Erdőbe, kunyhóba biztos nem mennék. Tűzhely, mosógép, meleg víz, internet stb. kell a komfortos élethez. Nem mazochista vagyok, csak zárkózott.

(3.) Magyarország Európa középmezőnyében helyezkedik el biztonsági szempontból. Persze országon belül is vannak különbségek pl. vannak veszélyesebb kerületek Budapesten és elég élhetők is. Érdemes bűnügyi statisztikát nézni.

De nem is feltétlenül a betörés, rablás jelent kockázatot, hanem, hogy ha egyedül van az ember, és senki nem tud róla, nincs aki segítsen, ha bajba kerül. (szóval legalább chatelni érdemes pár megbízható emberrel)

Vannak rendszeres és viszonylag olcsó étel házhoz szállítók, csak a menüt kell összeállítani.

Jaj, hát sajnálom. Én fantáziákban szoktam ezt kiélni, pl. olyan könyveket olvasok, ahol a természetben egyedül, vagy páran bolyonganak.

Ez tényleg depresszió nálad is. Én most megint elkezdtem terápiába járni. Korábban voltam időnként, aztán egy idő után azt mondtam, hogy elegem van, majd csak eléldegélek már így, ahogy vagyok. Az a baj, hogy ezek a belénk nevelt szenvedések nem szűnnek meg, nem segít rajta, ha egyedül van az ember. Én legszívesebben folyamatosan számítógépes játékokkal és pornóval feledtetném a valóságot. Amikor egyedül vagyok, akkor egész nap képes vagyok ezt csinálni. Most megint elmentem terápiába, és próbálok reménykedni, hogy segíteni fog. Illetve el fogok menni kifejezetten egy olyanba is, ami a trauma feldolgozást célozza. Vannak már ilyenek is több féle! Én több terápiát próbáltam, mindegyik segített egy kicsit, ezért élek még egyáltalán, de nagy áttörést egyik sem adott. De talán majd most. Ehhez az is kell, hogy az ember egyre pontosabban tudatosítani tudja, hogy mi a baja és ehhez legjobban passzoló módszert, illetve terapeutát megtalálja.

Próbálj meg találni valamit, amit szeretsz csinálni, és kicsit abba feledkezz bele. Valami kreatív dolgot, amiben te megnyilvánulhatsz.

Nem kell megmutatni feltétlenül senkinek, csak csináld. Vagy csinálj egy insta, vagy tumblr oldalt, ahol anonim módon mutogatod ezeket. Valakinek arról szól insta oldal, hogy puzzleket rak ki. Ez még nem is kreatív, de ő el van vele.

Szóval sokféle terápia van, én inkább ezekkel próbálkoznék még kicsit a helyedben. Vagy önsegítő, önismereti könyvek, pl. a Mérgező szülők témába vág nálad. VAGY: A szorongás feloldása, Győzd le a múltad, stb.

Vagy kereshetnél valami női klubot, ahol nincsenek férfiak, hogy mégis valakivel pár szót válts néha, menj el valamit kézműveskedni, ott alapvetően mindenki dolgozik, pl. agyagozik, és pár szót váltanak. Mégis egy minimális szociális kapocs, ami emel.

Na kaptál egy csomó kéretlen tanácsot!

49f

Együttérzek kèrdező

...A pasikkal kapcsolatban is:(

34 N