Miért mindig a nő marad a nehéz helyzetekben?

Manapság is vannak olyan emberek, hogy ha egy sérült/fogyatékos ember szeretne kapcsolatot, de úgy gondolják hogy gyerekük is örökletes lesz.

És ha nem úgy született? akkor semmiképp nem örökletes...

#19

Ez nem igaz. Szimplán nem képesek érzelmekre.

#23

Azok alapján, amit a férfiaktól tapasztalok személyesen és a környezetemet látva? Hogy ne lennék az? A férfiak teszik azzá a nőket a cselekedeteik által.

#22 Ez nem igaz.

N

Többnyire így van, de édesapám pl. évekig gondozta, igaz nem egyedül, de nem is áthárítva,a demens nagymamánkat.

Egy agglegény osztálytársam pedig gyakorlatilag egyedül gondozta az Alzheimeres anyukáját.

Egy férfi munkatársam ugyanezt teszi.

Egy barátunk a feleségével együtt ápolta, némi fizetett segítség bevonásával az apósáékat évekig.

Szomszédunk kitartott a felesége, sérült gyereke mellett. Rendszeresen sétáltatja a már nagyra nőtt, de észben picinek maradt, nem beszélő fiukat.

Sok férfi nem menekül el a nehézségek elől. De az igaz, hogy aki ilyesmivel magára marad, az többnyire nőnemű.😢

Kedveském…

Meg kellene válogatni, hogy kivel csinálsz gyereket. Nem pedig az alapján széttenni a lábad mert jaj de helyes (bent meg rothad) vagy jaj de jól keres (közben meg egy nagy senkiházi).

De nem baj, a nők mindig ilyenkor (későn) jönnek rá ezekre, hogy nem a fentebbi dolgok alapján kellet volna párt választani. Aztán egyedülálló anyukaként sírnak, hogy milyen bunkó minden férfi.. szánalmas már…