Miért mindig a nő marad a nehéz helyzetekben?

Van kivétel, de ritka, mint a fehér holló. Férjem a rákos feleségét 4 évig ápolta (ő volt 34, a nő 31, amikor meghalt).

Én ezzel úgy voltam, hogy ilyen férfira becsukott szemmel rábíznám az életemet. Ez be is jött, 25 éve együtt vagyunk, segítőkész, rendes, gondoskodó, támogató, magyarul jellem.

(És nem akarok okoskodni, de ugye "ki milyet szakít...", mert azért sok nagypofájú felszínes pasiról meg lehet mondani előre, hogy az első gondnál lelépne.)

Mert az anyai ösztön mindig erősebb, mint az apai.

De én ellenpéldát tudok, közvetlen családi barát: a gyerek az anya életvitele miatt koraszülött lett, 24.hétre született, megmaradt, de enyhén értelmi fogyatékos, járása nehézkes.

Anyuka megpattant, neki nem kell ilyen gyerek..., apuka gondozza, hordja tornázni, fejleszteni pici kora óta. Már most tizenéves a gyerek, "anyuka" nem is látta, mióta elhagyta...

Egy anya 9 hónapig hordja a testében a gyerekét ami a férfinak egy 5 perces munkájába került. Természetes, hogy a nő sokkal jobban ragaszkodik a gyerekéhez, mint a férfi.

Nem szeretném ha a gyerekeim öreg koromban majd engem ápolnának és ezzel feláldoznák a munkahelyüket és a nyugodt családi életüket. Inkább rakjanak be egy otthonba ahol szakemberek gondoznak. Mindezt a lakásom árából fedezték!