A hajléktalanokat nem kéne jobban támogatni az embereknek?

Persze a pedo papok szívesen segítenek, jobbak, mint az ellenzék.

Volt alkalmam beszélgetni olyanokkal akik olyan helyen dolgoznak ahol a segélyeket osztják. Elég állatias, beteges körülmények vannak és nem az ott dolgozók miatt. A legtöbb hajléktalan mentálisan nincs olyan állapotban, hogy alkalmas legyen bármilyen értelmes munka elvégzésére is. Ez meg nem a kommunista idő, hogy mindenki a saját ereje szerint dolgozzon és ugyanúgy osztozzon mindenen. Nagyon sok hajléktalan a saját hibájából lett hajléktalan. Már jóval előtte elkezdett inni, vagy a játékgépbe dobálta még a háza árát is.

Persze lehetne azokon segíteni akik mentálisan még jó állapotban vannak és valóban akarnak még valamit, nem a függőségük miatt zuhantak meg ennyire.

"Nem lenne nekik kötelező, csak aki vállal, az tudna dolgozni."

Ismered azt a mondást, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék?

Miért tartsuk el, ettessük a mi pénzünkből azokat az embereket, akik még dolgoznia sem hajlandóak, ha lenne mit?

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Itt a megoldás, szépen építsd fel a bűnözőbarát csodaszered gyárát, aztán adj benne munkát a hajléktalanoknak.

A kérdező sajnálja Wade Wilson sorozatgyilkost:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__1279..

És átmeneti vakságot okozó csodaszert is feltalált:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

#14, Ismered azt a mondást, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék?

Igen, ez jogos. De az emberek nem szeretnek nem enni. Megszerzik hát bűnözésből. Pláne, ha hiányoznak az erkölcsi fékek is. Az jobb lenne, ha a kakaskádat lopná ki a baromfiudvarból?

Kéne valami megoldást találni; már csak a társadalom védelmében is.

2009 és 2012 közt önkéntes voltam egy egyházi szervezetnél, pont azért, mert segíteni akartam rajtuk. Vallásos családból származom, olyanból, aki tényleg komolyan veszi, hogy szeresd felebarátod, mint saját magadat, és nem csak elmegy időnként a templomba, meg mondja, hogy mennyire vallásos, hogy mások is lássák. Szóltam a helyi plébánosnak, hogy szeretnék tenni valamit, ő kötött össze ezzel a szervezettel. Nem lehet rájuk azt mondani, hogy ne tettek volna meg minden tőlük telhetőt, vagy ne fordultak volna türelemmel és szeretettel a hajléktalanok felé. Ennek ellenére egyetlen egy hajléktalannal találkoztam ezalatt a három év alatt, akinek tényleg sikerült változtatni az életén.

Kezdjük ott, hogy a többség eleve azért került ebbe a helyzetbe, mert borzalmas mentális állapotban volt, a függőség szinte mindenkinél jelen volt, volt, akinél már azelőtt is, hogy utcára került volna, volt, aki az utcán élést tette elviselhetőbbé azzal, hogy ivott. Volt lehetőség a szervezet által működtetett szállón aludni, ahol az volt a szabály, mint a legtöbb szállón: ha részegen, vagy bármilyen szer hatása alatt jössz, nem engednek be, és bent is tilos a tudatmódosítók fogyasztása. Ez a legtöbb embernek nem ment, ami miatt én nem hibáztatom őket, még rendezett háttérrel is nagyon sokan a poklok poklát járják meg, mire leteszik a függőségüket, most egy olyan embertől elvárni, hogy egész nap legyen felelősségteljes, hozzon jó döntéseket, és ne igyon, aki eleve azért jutott ebbe a helyzetbe, mert ez nem ment neki, az nonszensz. De nyilván azért működnek így, mert így lehet kordában tartani a szállót, megakadályozni, hogy benn is az menjen, ami kinn.

És még azok közül is, akik rövidebb-hosszabb időre le tudták tenni a függőségeiket, nagyon sokan voltak, akik az egyéb mentális problémáik miatt képtelenek lettek volna ellátni bármilyen munkát. A pszichológia, pszichiátria kb. elérhetetlen kategória az átlagembernek is, nem, hogy a hajléktalannak, 10 éve is az volt, most is az. Az én családom abban a kifejezetten szerencsés helyzetben van, hogy meg tudná engedni magának a magánpszichológust az egyik unokatestvéremnek, de konkrétan nem találnak olyat, akinél ne lenne legalább fél éves a várólista. Egy kolléganőmtől is végighallgattam nemrég, hogy egyszerűen nem talál az étkezési zavaros kamasz gyerekének szakembert, pedig már annyira aggódik, hogy bármennyit hajlandó lenne fizetni érte, de mindenhol azt kapja, hogy ha majd lesz üresedés, szólnak. Itt tpedig eleve súlyosan traumatizált emberekről beszélünk nagyon terhelt életutakkal, nem annyi egy ilyet megoldani, hogy felír a tb-támogatott doki egy bogyót amit kivált valamelyik civil szervezet, és onnantól minden rendben van az illetővel. Egyszerűen annyi erőforrást, odafigyelést, türelmet, stb. igényel egyetlen egy ember visszaintegrálása is, ami nem áll rendelkezésre.

Aki évek óta az utcán él és minden nap kannásra tarhál, annak már nagyon nem úgy működik az agya, mint a tiéd vagy az enyém. Szép és jó az utópia, amit felvázoltál, hogy majd automatikusan elfogadják a segítséget, leteszik a piát egyik napról a másikra, de sajnos a gyakorlatban nem így működik.

A politikai uszításra, meg arra, hogy aki nem vallásos, az nem is segíthet jól, inkább nem is reagálok.