Mi a bajotok a “fiatalokkal”?

Középkorú férfi vagyok és meglepő módon, de sosem volt problémám a fiatalokkal. Megértem magam a tizenévesekkel is,sőt megkapom tőlük a tiszteletet spontán.

Talán azért, mert sosem néztem le senkit azért, mert fiatal és nem prédikáltam kioktatóan. Tudok a fiatalokkal beszélgetni, nagyokat nevetni. A technikában nagyon otthon vannak, ezért tisztelem őket :)

Sajnos a magam korosztályával jövök ki nehezen, sőt, sehogy. Keserű, irigy,sőt gonoszkodó emberek többsége ebből kerül ki. Ha nő, ha férfi.

Csapatba verődve mennek, mint a csürhe. Az egész utat/járdát elfoglalják, nincsennek tekintettel a többi emberre. Azt hiszik majd átrepülnek felettük. Ha nem mégy le az útról akkor lazán neked jönnek és lesnek döbbenten. Véletlenül se fut át az agyukon hogy ők mennek hárman egymás mellett és pár másodpercre lehúzódhattak volna.

A buszon a leszálló ajtóknál fetrengenek, mint a drogos csövesek. Rájuk kell ordítani/lépni, ha le akar szállni az ember. Legutóbb már úgy szóltam kb ötödik kérés után, hogy "keljél már fel a qrva anyádat mert felrúglak!!" mire nagy nehezen megemelkedett..kétszer szóltunk a sofőrnek hogy ne induljon el, mert van leszálló, csak nem tudunk leszállni.

Kedvencem még amikor befeszül az ajtóban, nem enged le és le kell lölni...

Annyi esze nincs hogy leengedné a leszállókat és visszaszállna utána. (Ezek általában 17-25 évesek, nem pici 5 évesek)

Csókolomoznak 25 évesen is. Teccccik tudni néni, bácsi, ez az illedelmes. Nem a jó napot, jó reggelt, ön/maga. A 25 évesnek a másik, ismeretlen, fiatalabbnak kinéző 25 éves is néni.

Nálunk már oviban mondták, hogy nem illik így beszélni.

Pici gyerekekben meg azt utálom, hogy agyatlanul futkároznak. Nekem futottak már nem egyszer, és elvárnák a szülők hogy én kérjek elnézést. Ha megkérdezem, mi van ha a kocsi csapja el, akkor csak les mint a birka. Nem kellene gyereket vállalni ha nem bír utána csoszogni, vagy tegyen rá pórázt a saját élete érdekében.

29 vagyok.

Nem kollektíven a fiatalokkal van bajom, inkább bizonyos jelenségekkel, amik most teljesen elfogadottá váltak. Pl az utcán hangosan zenehallgatás, szerintem ez kifejezetten tahó szokás. Vagy a másik, az a telefonfóbia sokaknál (ez az én generációmnál is jelen van sajnos), nem lehet felhívni embereket, mert egyszerűen nem hajlandók felvenni a telefont, helyette irogatnak, és általában nem azért, mert olyan helyen vannak, ahol ez problémás, hanem mert csak. Így amit két percben el lehetne intézni, az egy félórás írogatás oda vissza, ami egyszerre foglalja le a szemem és a kezem. Persze vannak dolgok, amik praktikusabbak írásban, de nem minden és nem mindig.

Nagyjából ez a két dolog van, ami bosszant, de nyilván ezek sem mindenkire igazak a tízen- huszonéves korosztályban

Nálunk a falunkban túlságosan elszaporodtak a tiszteletlen c kölkök. Kádár alatt egy-két család volt csak a faluban, alig lehetett észrevenni őket, most meg az utcáinkon, útjainkon, stb játszák az eszüket. Utálom a kultúrájukat, de sajnos el kell viselnem őket. Ezek mérgezik a többi fiatalt is. Nem tudom, hogy hová fog ez vezetni nálunk, de az USA-ban a feketék és a fehérek elég véres összecsapásokat rendeztek anno.

A többi fiatal meg olyan, mint a szüleik. Vannak rendes, normális fiatalok, meg hülyék, pont mint a szüleik. A szülői mintáknak kellene jóknak lenni. Kevés piálás, cigizés, stb, több sport és minőségibb kultúrafogyasztás. Sajnos elég rossz az ételeink minősége is, ezért sok a beteg fiatal. A médiából meg a kulturális szenny ömlik rájuk.

Nem jó a helyzetük, de nem csak ők tehetnek róla.

"Nekem csak annyi, hogy sokan életképtelenek. Nem tudnak kommunikálni, kérni, megfogalmazni egy problémát, mindig mindenki mástól várják a megoldást. A Z-generáció ilyen főleg."

Nem ők tehetnek róla.