Mennyire jellemző rátok, hogy ha nincs bajotok, csináltok magatoknak?
Pl ilyen full irreleváns, jelentéktelen, az életetekre semmilyen hatással nem lévő, vagy gyakran egy az egyben kitalált sérelmek miatti panaszkodásra/dühöngésre/önsajnálatra gondolok.....
Millio példát lehetne hozni, de a kérdést per pillanat az ihlette hogy egy kérdező szerint a sovány emberek nálunk el vannak ítélve társadalmilag az amerikai body positivity miatt.
Vagy a heterok hiszik, hogy elnyomják őket a melegek.
Vagy a fideszesek hiszik, hogy a baloldal a háttérből ármánykodik, és alattomosan akarja beimportálni a fehér keresztény férfi ellenes nézeteket, és lassan már bűntett lesz "normálisnak" lenni. Ilyenek...
Semennyire. Engem speciel irritálnak az ilyen emberek, hogy ahol nincs probléma oda muszáj generálniuk egyet.
Én a nyugat szeretem, ahol nincs baj.
Rám semennyire, épp az ellenkezője igaz, ha van is valami bajom, úgy értve egy megoldásra váró probléma, arról sem veszek tudomást, addig a pillanatig, amíg meg nem tudom oldani. Emiatt sokszor úgy gondolta pl exem, hogy leszarok mindent, ebből volt vita, pedig valójában csak feleslegesnek gondoltam, hogy téma legyen a dolog akkor, amikor épp semmit nem tudunk csinálni az adott dologgal. Olyasmire gondolok, amikor pl anyagi oka volt annak, hogy abban a pillanatban nem tudtam vele foglalkozni, tehát beszélni nem kellett róla, mert a megoldás megvolt, csak épp az eszköz épp nem állt rendelkezésemre.
Ilyet, amit írsz, nem szoktam csinálni, véleményem van sok témában, de valójában nem érdekel annyira, hogy kattogjak a dolgon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!