Az életkort kell tisztelni vagy a személyiséget?

Alapvető, hogy minden embert tisztelni kell...

Ha nem teszed, már régen rossz úton jársz.

Nagyra tartani, ELISMERNI mondjuk a bölcsességet, a tapasztalatot lehet.

Csak a boomerek tanították hogy tiszteld az időst, mert azon kívül hogy hosszú időt leéltek nem tudtak más érvet felmutatni, miért tiszteld őket, de akarták a tiszteletet maguknak erőfeszítés nélkül.

Persze élt a feltételezés, hogy aki öreg, az sokat megélt, ezért bölcs. Ami egy teljesen téves feltételezés, és az emberek 0.1%ára igaz, aki az eletet tényleg nyitott tanulással, kíváncsisággal, alázattal töltötte.

Én egy 15 évest, aki kedves, alázatos, végtelenszer többre tartok és tisztelek mint egy random öreg faszit aki idős, de az élete az ivászatból meg cigiből, tvből áll, ami az idősek nagy része.

A személyiséget és a jellemet kell tisztelni, nem a kort.

Megmondom miért: Az életkorral vissza lehet élni.

Régen lehet hogy volt létjogosultsága a kor tiszteletének, de mivel nagyon sok idős visszaél ezzel, elvárja és követeli, miközben fölényes, lekezelő, arrogáns és személyeskedő, vagy ha nincs igaza a vitában, előhozza ütőkártyának az életkor kártyát, így már csak és kizárólag a személyt és a jellemet kell tisztelni.

Szóval át kell írni az etikettnek ezt a részét.

#15

Dehát tisztelni kell azért is őket, mert "ők építették fel az országot". Olyan is lett, szóval én erre nem lennék büszke.

De még ha így is van, ezzel sem kellene visszaélni. Az életkor akkor tisztelendő, ha a hozzátartozó személyiség is az. Személyiséggel és jellemmel nem lehet visszaélni. Életkorral, múlt béli tevékenységgel, vagy azzal, hogy mit dolgozott éveken át amit már nem, azzal igen.