Hogy kell sikeressé válni?

Én is felszedtem 20 kilót az elmúlt egy évben, szívás, le kell adni.

27 évesen én is most kezdtem főállásban dolgozni, 800 ezret keresek. Sosem késő, hogy kezdj valamit az életeddel. A sikerek nem elkerülnek, azokért tenni kell.

30 kilót adtam le az elmúlt 7 hónapban, és bizton állítom, hogy vannak, akiknek a fogyás mellé nagyon kellene a pszichoterápia. Ahogy olvaslak, neked is. A fogyás egy leszokási folyamat is egyben, ami felerősíti a mentális hiányosságokat, amiket nem mindenki tud helyén kezelni.

A siker az utolsó most a listádon. Hozd helyre az önbecsülésedet, a testképedet, az önképedet. Tanulj magadról, teszteld magad, mire vagy képes. És fogalmazd meg, pontosan mi számodra a siker, a sikeres élet. Ebben a napló nagyon sokat segít.

A lényeg, hogy befelé reflektálj, nem kifelé. A saját léptékedhez mérten mérd a sikereidet, ne másokéhoz képest. Akit sikeresnek, elégedettnek látsz, amögött vagy hatalmas szenvedős munka van, vagy csak látszat. Egyik sem egyszerű élet. A tiéd sem lesz az.

1.elég a picsogásból!

2.ok,itt tartok most,ez van.

3.céljaim vannak,bármi áron végigviszem!

4. Jé,sikeres vagyok!

Találd ki, mivel szeretsz igazán foglalkozni, mi érdekel, és azt kezdd el tanulni, akár munka mellett is. Csinálj napirendet, írj fontossági sorrendet, és tartsd Magad hozzá! Minden apró elért sikert ünnepelj meg, és légy hálás mindenért, amiben jó tudsz lenni!

Élvezd a tevékeny életet és a tanulást, mert képes vagy rá!

A kalóriaszámlálás és a testmozgás nagyon jó kezdés, az egészséges életmód már fél siker, kevesek értik ezt meg igazán, és hiába van jó fizetésük, diplomájuk, ha nem vigyáznak magukra, hosszú távon a betegség megmérgezi a sikert!

Kitartást kívánok Neked!! Jó úton jársz.

A siker egy amorf, definiálatlan, megfoghatatlan valami, így aztán mérni sem lehet és viszonyítási alap sincs, hogy mikor érted el vagy, meddig és mit is kell még tenned érte.

Amíg nem tudod megfogalmazni, hogy mit is szeretnél elérni, mitől tekintenéd magadat sikeresnek, addig elindulni sem tudsz felé, nemhogy elérni. Így a sikertelenség érzésétől megszabadulni sem tudsz. Ha közben még a saját eredményeid felé tett lépések helyett azzal töltöd az idődet, hogy a közösségi médiában nézed mások sikereit, az csak erősíteni fogja a kellemetlen érzéseidet.

Mások sikereire nagyon könnyű irigykedni, mert csak a végeredményt látod, az oda vezető úton befektetett rengeteg időt és kemény munkát, lemondást egyáltalán nem. Ez a saját szerényebb eredményeidhez mért különbséget is sokkal jobban kiemeli és durvábbnak mutatja.

Az sem biztos, hogy számodra ugyanaz jelenti a sikert, mint másoknak. Viszont a külvilág és mások magamutogatása könnyen megtéveszti és elterelheti az embert. Sokan vágynak a sportolók és zenészek sikereire, a hírnévre és a csillogásra. Csakhogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ennek eléréséhez szükséges munkát és erőfeszítéseket is élvezni fogod. Ha valaki nem sportolni vagy zenélni akar, csupán az általa elérhető sikerre vágyik és azt hiszi, hogy azt így milyen könnyű elérni, akkor nagyon komoly koppanás lehet belőle.

Érdemes megkeresni, mi az ami tényleg érdekel. Amit akkor is szívesen, élvezettel csinálsz, ha nem térül meg a befektetett energiád, mert magát a küzdelmet, a tanulását, gyakorlást is élvezed.

Bár ez kívülről nem látszik, de ahhoz, hogy valamiben igazán sikeres és eredményes legyél, rengeteg munka, erőfeszítés, tanulás, gyakorlás és küszködés van. Ha nem élvezed eléggé magát az erőfeszítéseket is, akkor a sikerig valószínűleg sosem fogsz eljutni. Ez igaz az egyetemre, szakmára és minden másra is. Van, amit lehet ideig-óráig úgy is csinálni, hogy rémesen utálod. De az életed általában érdemesebb olyasmire feltenni, amit szívesen is csinálsz és mellette meg is térül.

Pl. Ha már próbáltad az egyetemet, de nem sikerült, akkor lehet, hogy csak rossz módszerrel próbálkoztál és te is simán meg tudnád csinálni. De az is lehet, hogy egyszerűen csak nem neked való az, amivel eddig próbálkoztál és azt nem kéne tovább erőltetni, hanem egy másik iránnyal járnál sokkal jobban. Lehet, hogy az egyetem helyett valamilyen szakképzés sokkal testhezállóbb volna. Még az is lehet, hogy egy jól megválasztott hiányszakmával könnyebb elhelyezkedni és akár jobban fizető állást is találhatsz, mint egy magasan értékeltnek hitt, de valójában piacképtelen szakmával.

Viszont a realitásokkal érdemes tisztában lenni, mert önmagában az, hogy élvezed (és akár még jól is csinálod), még messze nem biztos, hogy meg is fogja teremteni a sikert és a megélhetést. Sok esetben ez egyéb képességeket is igényel, mint például kapcsolatépítés, üzleti érzék, marketing tudás, stb. Nagyon sokan figyelmen kívül hagyják, hogy önmagában egy szakma/diploma és szeretni a területet édes kevés az elhelyezkedéshez és a megélhetéshez. Az pedig egy a szakma mellett elsajátítandó képesség, hogy a szakmádból meg is tudj élni és sikeres karriert tudj befutni.

A célok, feladatok kitűzését mindig azzal kell kezdeni, hogy konkrét, egyértelmű, kézzelfogható és mérhető célokat fogalmazz meg. Az nem egyértelmű és mérhető cél, hogy "megtanulni egy nyelvet". Letenni adott nyelvből egy alap/közép/felsőfokú nyelvvizsgát már egy mérhető cél.

Fontos, hogy ne csak a célvonalat tűzd ki, hanem határidőt is jelölj ki hozzá. Ha nincs határidő, akkor könnyű tologatni, képlékenyen kezelni. Egy rakás ember mindig holnap kezd majd el tenni érte, hogy egyszer majd valamikor elérje a célját. Mivel nincs fix határidő, sosem kell vele szembesülni, hogy így elérni sem fogja soha, ha sosem kezd el tenni érte. Mindig ott a megnyugtató érzés, hogy van célja és majd egyszer...

Aztán a célok eléréséhez szükséges folyamatot egységnyi idő alatt teljesíthető elemi lépésekre kell bontani. És ezekből felépítve megtervezni az eléréshez szükséges folyamatot és annak reális időigényét.

Naponta elolvasni a könyvből egy fejezetet, egy oldalt, megtanulni minden nap 20 szót, stb. Ezekből az elemi lépésekből lehet felépíteni, hogy eljuss a végcélhoz, hogy sikerüljön levizsgáznod.

A tennivalókat érdemes felírni egy listára. Lehetőleg napi bontásban. Lehet hozzá mindenféle appokat is használni, de érdemesebb papíron vezetni. Főleg eleinte még a rövid, könnyen elvégezhető dolgokat is érdemes felírni a listára, csak azért, hogy aztán kihúzhasd, hogy ezzel is végeztél. Az, hogy egy tennivalót kihúzol a listáról, egy kis elégedettséget ad. Minél több dolgot végzel el a listáról, egyre több elégedettséggel tölt el, hiszen látod, hogy haladsz és ettől megerősítést kapsz, ami segít lendületet nyerni a folytatáshoz.

Az egyszerű, gyorsan elvégezhető dolgokat érdemes azzal a lendülettel rögtön letudni, hogy a kezed ügyébe került és akkor többé nem lesz rá gondod, így nem kell halogatnod sem. Ha végeztél az evéssel, akkor ne tedd a tányért a mosogatóba, ahol felhalmozódhat és aztán halogathatod a mosogatást a végtelenségig. Ha már a kezedben van, rögtön mosd el és túl vagy rajta (vagy azonnal tedd be a mosogatógépbe, hogy később ne kelljen külön feladatként újra megfogni).

Erre érdemes egy szigorú napirendet felépíteni és ahhoz tartani magad. A fontos dolgokra előre különíts el időt a napodból, amikor csak azzal foglalkozol, semmi mással. Ha a tanulás/munka a fontos, akkor az élvez elsőbbséget, hogy azokkal a dolgokkal haladnod kell. Csak utána juthat időd bármi másra. Házimunka, szórakozás, barátok, bármi más csak azután, hogy a kötelező dolgokkal már végeztél.

Felépíthetsz ebből egy ösztönző rendszert is. Miután lenyelted a keserű pirulát, csak utána szabad egy kis csokit enni, nem helyette...

Az igazán fontos dolgok élvezzék az elsőbbséget! Ne hagyd, hogy más, kevésbé fontos dolgok ezt felülírják. Ha valamiért kénytelen vagy átütemezni az eltervezett napodat, akkor különösen figyelj rá oda, hogy a tervezett mennyiségű időt más időpontban, de ugyanúgy megkapja a neked fontos tevékenység.

Ha neked fontos valami, akkor az nem fordulhat elő, hogy egy kevésbé fontos dolog háttérbe szorítja. Nagyon sok emberrel viszont mégis pont ez történik, mert nem figyelnek oda rá.

Bárkit megkérdezel, mindenkinek a munka, tanulás, sportolás, olvasás és hasonlók fontosak. Senki nem a tévézést, játékot, netezést, közösségi médiát fogja mondani. Mégis a lakosság túlnyomó többsége napi 3-5 órákat tölt tévézéssel, netezéssel és pont ennyivel kevesebbet fordítanak az önfejlesztésre, céljaik elérésére. Aztán panaszkodnak, hogy semmire nincs idejük.

Ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen az életedben semmi szórakozás. A te életed, azt kezdesz vele, amit te akarsz. De nem mindegy, hogy tényleg azzal töltöd az idődet, amit igazán el akarsz érni, vagy csak engedsz az olyan ingerek csábításának, amik elterelik a figyelmed az igazán fontos dolgokról.

A fogyókúrával is ugyanez a helyzet. Lehet mindenféle finomságokat összekajálni. De ha nem figyelsz oda, hogy miből mennyit eszel és hogy mennyit dolgozol le belőle, akkor abból nem fogyás, hanem hízás lesz. Ha eleve nem tartasz otthon édességet, süteményeket, akkor nehezebb elcsábulni, hogy ilyeneket egyél egészségesebb dolgok helyett. Ha mindig tartasz otthon zöldséget, gyümölcsöt és inkább ezeket nassizod csoki helyett, akkor biztosan jobban jársz.