Szülők, mennyire vagytok önfeláldozóak a gyerekeitekért? Nemszülők, te mekkora önfeláldozást vártok a szülőktől?

Mit értünk önfeláldozás alatt? Ez egy nagyon tág fogalom, valahogy konkretizáld, hogy mire gondolsz.

Szerintem egy szülőnek készen kell állnia némi önfeláldozásra a gyerekéért, mert mégis tudatosan szülte, az ő döntése miatt született meg a gyerek, de bizonyos szinten felül sok mindent mérlegelni kell. Most mondok egy sarkos példát - azt megértem, ha a szülő el akar költözni egy másik városba, mert a jelenlegi helyén munkanélküli, a másik városban jól kereső állása lenne, a gyerek meg nem akar költözni, mert itt van a kedvenc fagyizója. De ha az a kérdés, hogy a szülőnek mi "fincsi", mi az álma, az legyen kb. egy szinten fontos a gyerek érdekeivel vagy picit a gyerek érdekei legyenek fontosabbak. Vagy ha bizonyos elvei a szülőnek fontosabbak, mint a gyerek jóléte, fogja be a száját, ha a gyerek felnőttkorában felé se szagol.

A szabadidőnek és a fizetésnek a gyerekért való "feláldozása", azaz a gyerekre fordítása szerintem természetes, szóval nehéz meghatározni, hol kezdődik az önfeláldozás, mert sokan család szintjén gondolkodnak, hogy összcsaládi szinten mi lenne a jó, és amit veszítünk, azzal nyerünk is. Lehet önfeláldozás, amit pl. 2-es is írt, hogy szívesen költözne valaki máshová, de a gyereket nem akarja kivenni a megszokott óvodai, iskolai környezetből. Vagy esetleg az anya tovább akarna tanulni, de kisgyerek mellett nem tud rá időt szánni, és elhalasztja későbbre az ilyen terveit, ez is egyfajta önfeláldozás. Szerintem ezek gyakoriak, és ha részben lemondással is jár, de családi szinten meg lehet, hogy ez a jobb, ez a működőképesebb rövid távon.

Nemszülő vagyok és senkitől se várok el semmiféle önfeláldozást :D

Egyedül nevelem a másfél éves lányomat, lassan 9 hónapja. Nem adnám fel érte a fiatalságom, a reményt, hogy még egyszer lehet nekünk is boldog családom. Nagyon szeretem őt, de én egy külön ember vagyok, van külön életem is és hiszem, hogy egyensúlyba hozható a kettő.