Mi a véleményetek egy olyan 65 éves férfiről, aki láncdohányos, alkoholista, munkanélküli, nincs még 10 év munkaviszonya (és nem is lesz), és a felesége tartja el?

#11

Nincs nyílt ellenségeskedés, többnyire ignorálom őket ennyi. De ugye már panaszkodtak a páromnak, hogy mi az, hogy nem beszélgetek velük.

"Mért kéne félretenni az ellenszenvedet az ellenszenves emberek iránt? Te valami Teréz anya vagy, hogy mindenkit szeress?"

Nem, és én is így gondolom, hogy nem kéne.

#12-#13

"Én valamilyen köztes megoldást javasolnék. Egyszerűen ne menj oda, végül is nem kötelező neked ott megjelenni.Ezt a párodnak is meg kellene értenie."

"Innentöl kezdve három négyhavonta latogasd csak őket. De ha ritkábban teszed, az se baj."

Az a baj, hogy egymástól messze lakunk, és még nincs saját kérónk, sem albérletünk. Szülőknél tudunk talizni hétvégente, néha nálunk, néha náluk. És ilyenkor ott alszunk kettőt, tehát rá vagyok kényszerülve, hogy ott megjelenjek legalábbis addig amíg nincs saját kéró, vagy albérlet.

#16-#17

"Akkor még kefélni se tudtok egy jót, mert még meghallják."

Nincs ezzel probléma, mert a mi szobánk elég messze van az övékétől. Meg a párom anyukája gyakran pont dolgozik. El tudunk vonulni meg minden, engem csak az zavar, hogy pofáztak a hátam mögött.

"Nyáron azért simán megtehetnétek hogy elmentek vadkempingezni valahova egy két napra, miért is ne?"

Szoktunk nyaralni menni egy hétre, pár hete jöttünk haza.

"Nagyszülőkhöz lehet menni?"

Nem, az sokkal nyomorultabb lenne.

"Amit még javaslok: ha beszéltek nyelvet, irány külföld."

Beszélünk, de annyira nem gáz a helyzet. Aránylag jó keresetűek vagyunk, nem kényszerülünk külföldre menni. Tudnánk albérletbe menni ha úgy van, meg egy nagyobb summa már összegyűlt kéróra is (bár le van kötve egyelőre), csak albiban ugye kevésbé tudnánk házra gyűjteni.