A vágyvezérelt gondolkodás kell az élethez?

Ez egy olyan dolog ugyebár, hogy olyasmire építek gondolatmenetet, amit nem tudok tényszerűen alátámasztani, csak szeretném, hogy az történjen és ezért biztosra veszem. Például, ha ismerkedek valakivel, akkor nem tudhatom biztosra, hogy hűséges társ vagy jó szülő lesz, de mivel erre vágyom, ezért készpénznek veszem és a terveim úgy alakítom. Vagy ha egy politikust támogatok, akkor is van egyfajta meggyőződésem, hogy jó lesz, az életem pozitív irányba változik. Van is ilyen mondás, hogy választás és házasság előtt az emberek szebbeket mondanak a valóságnál.

Ez amúgy érthető, de végülis, ha nem lenne vágy a dologban, akkor lehet szürkébb lenne az egész. Persze nem esne pofára az ember, de lehet bele sem vágna, mert félne a kockázatoktól, hisz vannak ilyen nagyon elrettentő statisztikák arról, hogy mondjuk milyen gyakori a válás, a megcsalás, az anyagi problémák, stb. Nem tudom mi az egészséges egyensúly, valahol azért csak kell lelkesedés is, még akkor is, ha hiú ábránd sokszor és félrevezető.