Jogosan sértődtem meg, ha a férjem és a családja nem köszöntöttek fel szülinapomon? (Hosszú kifejtés lent.)

Náluk ez nem szokás. De például anyós, aki nem vér szerinti "anyjuk" nekik, számon van tartva, mert megsértődik...így az esetében mindig figyelmeztetjük egymást, hogy nehogy valaki elfelejtse.

Nekem és a másik "külsős" sógornőmnek is rosszul esik, hogy senki nem mondja (mi egymásnak igen), és tudja a párom családja, hogy mi megünnepeljük.

Egyáltalán nem is értem, milyen család az, ahol állítólag nem nagyon volt szülinapozás, torta, családi banzáj, 12 éves koruk óta meg nem is köszöntik fel egymást.

De olyan családdal sem találkoztam még, ahol ennyie tesznek arra, hogy a másik családból jövő embernek fontos ez a nap. Anyóst is kb kötelességszerűen hívják fel telefonon... de legalább kicsit úgy tűnik, foglalkoznak vele...fontos ennyire... hát velünk sógornőkkel abszolut nem.

A férjem (vagyis az egyszerűség kedvéért mondjuk h az, de házasok nem vagyunk, együtt élünk 10 éve, gyerek van), idén második éve, még csak nem is mondta, pedig elötte években mindig hozott még tortát, virágot is. Nem is vesztünk össze, hogy azt mondanám, bosszúból tette - bár elég kicsinyes lenne. Annyi történt csak, hogy a gyerek pont aznapra lett beteg és le kellett vinni a dokihoz, de utána szabadnapon otthon voltunk mind a ketten, tehát bármikor mondhatta volna. A gyerek például tudta mondani, annak ellenére, hogy nem volt jól.

Tavaly ugyanezt eljátszotta, akkor is kibuktam, sosem hittem, hogy idén megint ez lesz. Sőt, abban a hitben voltam, idén megadja a módját, hogy helyrehozza az előző évi bunkóságot...hát jól pofára estem.

Nem is akarok beszélni sem a párommal, a családtagjaival sem beszélni sem találkozni (pont hívott telefonon a tesója, de nincs energiám beszélni vele olyan dühös és csalódott vagyok).

Jövőre lesz kerek számú az éveim, és gondolkoztam már rajta, hogy meghívom az ittenieket, hogy ebédeljünk egyet közösen, legyünk együtt a napomon. Ehhez sincs kedvem már, nem a családom ők, pedig én úgyb ekintettem rájuk eddig.

Jövőre hazamegyek a gyerekkel és csak az enyéimmel ünneplek, a párom meg ha akar jön, ha nem nem - bár már úgy érzem nincs értelme a kapcsolatunknak sem... qvára egyedül érzem itt magam.

Hosszú lett, elnézést, debazt hiszem mindent leírtam, amit gondolok. Túlzás lenne?