Aki egyedül él az hogy oldotta meg ha nagyon fetreng betegség miatt?

Engem 3-szor dobott padlóra a kovid. Még az elején lebotorkáltam a Lidl-be, bevásároltam egy bő hétre előkészített ételeket (nyilván nincs energiám főzni), aztán "haldokoltam" magamnak a tüneteimmel napi 15 óra alvással.

Ha nagyon rosszul lettem volna, akkor meg mentőket hívok.

Gerincsérv/becsípődés gyanús helyzetben, amikor járni se nagyon tudtam a fájdalomtól, napjában egyszer segített anyám kajával. Apám egy hétig dolgozott helyettem. Teljesen egyedül nem hiszem, hogy ment volna a kilábalás a bajból.

Ekkor tapasztaltam meg életemben először testközelből, hogy milyen lehet a végső választás, amikor a vég felé közeledik már az ember, hogy még élni akarok, vagy végleg feladom a küzdelmet. Elég ramaty élethelyzet.

Kihívtam a mentőket.

Nem jöttek, napokig hívogattam őket hogy jöjjenek valami nem stimmel velem. 2 nap múlva méltóztattak ezek a szemetek kijönni. Addigra olyan állapotban voltam, hogy felülni tudtam csak az ágyról. Addigra már 2. napja pelenkáztam magam.

Szóval kijöttek és bevittek a kórházba. Nem tudtak infúziót bekötni. 11 próbálkozás után sikerült csak.

Visszatérve a kérdésre, minden más esetben ellátom magam ha csúszva mászva is de megteszem.

De ha az ember nem tud kimenni a mosdóig, akkor mentőt kell hívni.

Öszintén szólva eddig még soha nem volt ilyen velem, a legrosszabb egy hányós-hasmenéses vírus volt, de akkor semmiféle kajára még csak gondolni sem tudtam, teát föztem magamnak, és megvártam, amíg jobban lettem.

66/N

Nagyon csúnya gyomorrontásom volt egyszer. Én nem ettem, tudom, hogy elvileg kell, de nem fogom megerőszakolni magam, ha nem vagyok éhes, nem kívánom, akkor nem fogom lenyomni a torkomon. Két napig csak aludtam kb. Órákon át gyűjtöttem az erőt, hogy egyáltalán felhívjam a háziorvosom, hogy írjon ki táppénzre. Mikor annyival jobban lettem, hogy végre megéheztem, akkor főztem ki tésztát, megettem otthon lévő bolti szósszal, kb. 1 perc munka volt vele, amíg feltettem főzni meg leszűrtem, amíg főtt, lefeküdtem a konyhapadlóra.

Ha ennél is szarabbul lettem volna, nem tudtam volna felkelni, vagy ilyesmi, akkor kihívtam volna a mentőket. Viszont annak nagyon örültem, hogy ebben az állapotban nem lát senki. Kifejezetten kínosan éreztem magam, mikor gyerekként beteg voltam, és bejöttek időnként rámnézni, hoztak kaját, kérdezgették, hogy vagyok, stb. Hiába a szüleim. Az nem volt kínos, mikor még szaros óvodásként törölték a seggem mikor még egyedül nem tudtam, de ha ilyen állapotban láttak, az kellemetlen volt valamiért.

17, egyszer unokaöcsémre vigyáztam, mikor összeszedett valami hasonló nyavaját, amíg én vigyáztam rá (napokig), beszélgettem a gyerekorvossal, hogy ilyenkor tényleg muszáj koplaltatni háztartási kekszen, meg főtt krumplit adni neki, mert nem akar főtt krumplit enni, milánói makarónit, meg vadast zsemlegombóccal, meg kakaót kért tőlem folyamatosan. Nekem ugyanezt mondták, hogy azt készítsem el neki ilyenkor, amit kíván, csak ne fűszerezzem agyon, ne azért, hogy ne irritálja a gyomrát, hanem mert ha felül jön vissza, akkor kellemetlenebb a fűszeres ételt kihányni.

Viszont nekem akkor már tényleg muszáj lett volna ennem legalább egy kicsit, a végén már tudtam, hogy valószínűleg nem azért szédülök fekve is, mert beteg vagyok, hanem mert nem vittem be kalóriát három napja.

Amúgy, mikor covidos voltam, vagy házhoz rendeltem érintésmentes kiszállítással, vagy, ha írta a szomszédom, hogy megy vásárolni, kell-e valami, akkor leírtam, hogy mi kell, átutaltam az én részem a bevásárlásból revoluton, meg mindig vetettem vele valamilyen italt, amit aztán otthagytam a gangon egy "köszi <3" post-ittel, én ritkán iszom, ő viszont szereti, azokat kifejezetten neki "vettem" köszönetképp. Viszont akkor nem voltam szarul egyáltalán, én a lakásban egyébként tornáztam is, sőt, az erkélyen cigiztem, csak pozitívat teszteltem, és rákerült a karanténmatrica az ajtómra, meg nem hagyhattam el a lakást. Szomszédot megkérni, hogy vásároljon nekem olyan szempontból volt jobb, hogy ha mondjuk nem volt az a márka, az a kiszerelés, akkor felhívott, hogy na, itt vana boltban, A nincs, de van B, C meg D, melyik legyen. Kiszállításnál ilyenkor simán csak lehagyják, vagy küldenek csereterméket, ami néha tök logikátlan, és fel tudja borítani az egész heti menüm. Külön tetszett, amikor olyan zöldségből küldtek nagy mennyiségben cseretermékként, amire allergiás vagyok...