Aki egyedül él az hogy oldotta meg ha nagyon fetreng betegség miatt?

Hát ha ennyire súlyos akkor orvost kéne hívni, ezen családtag/lakótárs se tudna segíteni..

Valakit megkérsz, hogy menjen el zacskós levest (vannak finomak), és félkész ételeket venni. Ha nincs ismerősöd sem, akkor vannak üzletek, amelyek vállalnak házhozszállítást, vagy rendelsz valahonnét kaját. Ha enni és inni már tudsz, és minimálisan mozogni, akkor túl lehet élni. Szerencsére ritkán beteg annyira az ember, hogy meg se tudjon mozdulni.

Egyszer volt velem ilyen mióta egyedül élek, akkor összeszorítottam a fogam és felkeltem kaját készíteni. Szerencsére mindig van tartalék, úgyhogy csak egyszer kellett lemennem a boltba a (ha jól emlékszem) három nap alatt. 40 fokos lázam volt és rázott a hideg, mellette még hánytam is, úgyhogy a nagy főzőcskézésem kimerült a vajas főtt krumpliban, instant levesben és fokhagymás piritósban. Aztán barátnőm jól lecseszett hogy miért nem szóltam neki ha ennyire rosszul vagyok, mert átjött volna segíteni. Szülőknek sem szólnék soha, mert ők is csak túlizgulnák a dolgot, inkább összeszedem minden erőmet és megoldom egyedül. Nagyon megalázó kiszolgáltatottnak lenni, inkább szenvedek mint hogy segítséget kérjek.

2-es: ha ilyen beteg vagy és zacskós levest eszel, még betegebb leszel töle!

Én erre a célra tartok az éjjeliszekrény fiókjában mindenféle gyógyszereket, meg konzervkaját itthon, hogy ha nagyon rosszul vagyok, akkor ne legyen belőle probléma, hogy nem tudom elhagyni a házat. Nyilván ha nagyon-nagyon rosszul lennék, kihívnám az ügyeletet, de ilyen még sosem volt.

Nálam reggelre ellopták volna a kaját, ha nem megyek érte ki, így muszáj volt :))

Kicsit OFF: én kifejezetten örülök, ha egyedül vagyok betegség esetén és nem sürög-forog körülöttem senki kelletlenül.