Az normális, hogy minél idősebb vagyok annál nehezebben tudom elviselni a gyerekeket?

"eszünk is van"

. Tehát racionális döntés eredménye utálni a gyerekeket.

"Na kezdődik már a nőnek kötelező szülni szöveg"

. Szedjél gyógyszert, ha tévképzeteid vannak.

Egy dolog nem akarni gyereket, ami teljesen elfogadható, teljesen más az ha valaki nem képes velük egy légtérben meglenni, aztán várja a megerősítést, hogy ez teljesen természetes dolog.

Szeretném hangsúlyozni: nem én dobtam be a vitába a "természetes" kifejezést, de aminek a jelentése eléggé világos. Ezek után elégg szánalmas engem "ösztönlény" szöveggel támadni, amikor más vitte erre a diskurzust, csak éppen a "természetes/természetellenes" dimenziójában ez a vita eleve el van döntve.

Szerintem nem baj. nem vagyunk egyformák.

Én sem vagyok valami nagy gyerekimádó, mert azért látom, hogy van ám nagyon is rossz oldaluk, amik miatt egyszerűen nem tudok hasra esni tőlük. Én csak bizonyos gyerektípust utálok, de nem az összes gyereket. Csak azokat nem szeretem, akik tiszteletlenek és akik kegyetlenek! Most is hallottam a hírekben, hogy egy kislány került kórházba mert a társai megfojtogatták és a bordája is eltört. Akkor megint máskor hallottam, hogy külföldön egy 9 éves kisfiú került kórházba miután egy társa egy ceruzát szúrt a térdébe! Majdnem le kellett amputálni a gyerek lábát, de szerencsére meg tudták ezt előzni.

Sokan elfelejtik ám, hogy a gyerekek iszonyat kegyetlenek tudnak lenni és most lehet jönni azzal, hogy de a szülő, a szülő... ok csak szerintem meg nem lehet mindent a korra fogni egy határ után. Ezek a gyerekek már nagyon is tudatában vannak azzal, hogy mit tesznek, tudják, hogy van akaratuk, hogy van ráhatásuk a dolgokra....

Én nem tudom őket imádni, de mint mondtam, nem minden gyerekkel van bajom. Vannak azért normálisak is, aranyosak is tudnak ám lenni, szóval nem utálom azért összességében őket. Csak azért ismernem kell azt a gyereket, hogy megbízható vagy nem. Ugyanúgy mint a felnőtteknél. Ilyen szempontból távolságtartó vagyok velük is.

Normális

Orulj neki hogy nem kötelező a gyerekcsinalas

Teljesen rendben vagy kérdező. Sokan vagyunk ezzel így. Bennem se buzognak a szülői ösztönök. Rühellem amikor ordítanak, sikoltoznak játék közben, de még jobban a szüleiket, akik rá se szólnak, hogy fogja be a pofáját. Mindezt egy 70-80 nm-es udvaron, ahol a házak közt pattog is a hang, felerősítve azt. Tiszteletlenek, köszönni még most se tanította meg őket senki, annyira figyelmetlenek, hogy a boltban simán nekimennek az embernek, aztán egy bocsánat vagy bármi más nelkül pánik szerűen elrohannak. Hatvanyozottan jellemző ez a magyar gyerekekre.

Sokat járok külföldre, de nagyon csodálom, hogy pl osztrák, francia, olasz gyerekek tudnak köszönni. Önállóak, illemtudók.

Angliában nevelkedett a szomszed gyereke, az is egészen más jellem lett. Sokkal magabiztosabb kb mindenben. Pedig sima államiba járt, nem egy proccos magán intezet kis neveltje.

Szóval valahogy nem vonz az ötlet, hogy ebbe az országba gyereket csináljak. Sok múlik a szülőn, de nekem már türelmem sincs hozzájuk, ha volt is valaha. Az iskolarendszerről meg inkább nem is nyilatkozok.