Jobb volt az életed 10 évvel ezelőtt?

Nem volt jobb nekem 10 éve. 10 éve egy pocsék munkahelyen volt kicsi fizetéssel.

Nekem most 2024-ben sokkal jobb mint 2014-ben. Jobb állást, magasabb fizetési, stabil párkapcsolat.

Jobb volt....de nem panaszkodom!

Jobb munkám volt, több fizetéssel, volt társasági életem, és egészségesebb voltam...

10 éve pályakezdő fiatal voltam. Nem volt semmim, de pénzem se. Sokat jártam bulizni.

Mára lett 2 gyerekem. Karrierbe is egész sokáig jutottam, anyagilag is. Így ma sokkal előrébb tartok, de mondjuk pihenni/szórakozni se tudok annyit.

Nem volt jobb! -Ki sem láttam a hitelekből - az uzsorás bankokat meg ez marhára nem érdekelte, csak pumpálták tovább a befizetendő összegeket!

A hitelektől megszabadulás dátuma nagyjából egybeesik az osztrák bankoktól megszabadulás dátumaival. Soha többé hitel - és főleg nem osztrák uzsorásoktól! Most már lasszóval próbálnak balekokat beszervezni, de ha rajtam múlik, úgy rohad meg az összes osztrák bank, ahogy van!

De egyik kutya, másik eb, - egyik bank sem különbözik mentalitását tekintve a másiktól! Itt megtehetik, hogy útonálló üzemmódban fosztogatják a lakosságot, - mert nincs az a bíróság, amely megálljt parancsolhatna az etikátlan nyerészkedésnek!

10 éve volt egy óvodásom és két kicsi idehaza. Kb semmire nem emlékszem azokból az időkből, annyira fárasztó volt :D

Azt nem állítanám, hogy most jobb, csak kicsit kényelmesebb, de a 3 kamasz is tud rendesen fejfájást okozni.

Szebb voltam, fiatalabb és karcsúbb, és frissen munkanélküli. Most meg van egy elég jó munkahelyem.

A többi ugyanaz.

10 évvel ezelőtt pszichiátrián kezeltek ambuláns betegként. Az életem legsötétebb korszaka, nagyon nem szeretek rá emlékezni. A rokonok kezdeti sajnálkozását és segítőkészségét hamar felváltotta az, hogy mindenki szégyenkezett miattam, mert teletömtek gyógyszerrel, amitől nem csak elbutultam, de teljesen megváltoztam viselkedésileg. Nem csak hogy szégyellem azt, ahogy viselkedtem akkor, de még bennem van az, amilyen utálattal beszéltek velem a pszichiátrián (mintha egy sorozatgyilkos lettem volna akivel meg kell értetni, hogy amit tett az rossz) és beszélt velem a családom, meg az is ahogy úgy kezeltek az egyetemen mintha egy óvodás lennék aki rossz fát tett a tűzre és el is tanácsoltak, mert hogy elbutultam. Az apámnak nem voltam hajlandó felvenni a telefont egy idő után, mert minden beszélgetésünk arról szólt, hogy ordibált velem, én meg sírtam. Az ordibálást meg betudta annak, hogy csak aggódik, ezért is fájlalta amikor nem vettem fel a telefont. A barátaim eltűntek mellőlem, mint a kámfor.

A pszichológusnál meg nem azt éreztem, hogy haladunk előre, hanem hogy mekkora szarba kevertem magam.

2 rokonom volt akiket nem változtatott meg ez az állapot, ők tartották bennem a lelket, közülük az egyik sajnos már nem él, a másikkal a mai napig szoros a kapcsolatunk.

Ha felhozza valaki azt az időszakot egy beszélgetés során, mindig terelem a témát.