Hogy lehet kimászni a "sértődős" skatulyából?

Azt tudom magamról és nem is tagadom, hogy érzékeny típus vagyok, viszont sosem butaságokon, semmiségeken "sértődöm" meg, hanem ha valami etikátlanságot tapasztalok, az egyszerűen rosszul esik, és ez nyilván meg is látszik rajtam (egy rövid ideig, amíg túl nem teszem magam rajta). Ha szóvá teszem, az a baj. Ha nem teszem szóvá, akkor meg az. Pl ha visszajut a fülembe, hogy valaki valótlanságot pletykált rólam a hátam mögött, vagy átvert, akkor ez elszomorít vagy felbosszant, és nem tudom magam megjátszani, mintha mi se történt volna. Szerencsére nem gyakran esik meg az ilyesmi, és csak egy-két ember van az életemben, akikkel ilyen gondom szokott lenni. De az alapján a pár alkalom alapján is fejemhez vágták, hogy sértődős vagyok. Ezek után, ha történik valami igazságtalanság, ami számomra fájdalmas, és nem reagálok rá semmit, azzal csak azt erősítem, hogy egy gyenge áldozat típus vagyok, akivel következmények nélkül bármit meg lehet tenni, úgysem mer kiállni magáért. Ha viszont kiállok, és (nem hisztizve!) megmondom, hogy ez nem volt fair, és nekem ez nem fér bele az értékrendembe, hiába vagyok korrekt és higgadt, akkor is sértődésnek számít náluk, hiszen a skatulya miatt alapból így állnak hozzám. Kb mintha valakiről elterjed, hogy állatkínzó, akkor onnantól kezdve ha csak megpróbál lecsapni vagy elhessegetni egy szúnyogot, már ugranak is neki, a prekoncepciók miatt. Hogyan ne legyek túlérzékeny, ill. hogyan kellene reagálni ilyen helyzetekben? Próbáltam visszavágni is, nem bosszúból, hanem hogy megmutassam, milyen érzés, amikor velem csinálják ugyanazt. Nem volt hatásos, mert "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek".