Hogy lehet kimászni a "sértődős" skatulyából?

“viszont sosem butaságokon, semmiségeken "sértődöm" meg”

Ha sértődősnek tartanak, akkor ez a rész csak a te szemszögedből igaz. Mások valszeg butaságnak és/vagy semmiségnek tartják. Ha komoly dolognak gondolnák ők is, akkor nem mondanának téged sértődősnek. Szóval kb az a tanácsok, h mindig próbáld mérlegelni, h “most ez tényleg akkor nagy dolog, vagy csak én fújom fel?”.

Mégis milyen hatással van rád, ha rólad beszélnek az emberek (jót vagy rosszat, az most mindegy)? Ha "csak" az érzéseid bántja, ne állj le ezen kattogni, visszaadni vagy igazságot kérni. Ezzel a többiek nem foglalkoznak, a te időd és energiád fogy és még előre se léptél ezzel.

A világot nem tudod megváltoztatni, a te normáidat nem tudod elfogadtatni másokkal, nem fognak úgy élnek és gondolkodni, ahogy az neked megfelel, csak hogy ne bántsa az érzéseidet.

Az meg nettó hülyeség, hogy visszaadod, hátha megérzik, milyen érzés neked, amit csinálnak. Fel se veszik és csak mórikálod magad a semmin, mert számukra ez nem probléma.

Túlérzékeny vagy néha bosszúálló.

3

Nem írtál konkrét példát. Csak általánosat. Mert minden egyes emberfia megsértődik azon, vagy legalábbis rosszul esik neki ha igazságtalanul bánnak vele, olyat mondanak a háta mögött ami nem igaz vagy átverik. Ez minden embert triggerel. De nem mindegy mire reagálok és milyen mértékben.

Írok én most egy konkrétumot. Van egy szuper intelligens és érzékeny munkatársam, aki mondjuk 5 percet késik a munkahelyéről. Messziről jár be kocsival, előfordulhat egyszer -kétszer, a főnök szóvá teszi, megjegyzem jogosan, hogy időben induljon el. Na ő ezen megsértődik, mert igazságtalannak tartja, hogy szóvá teszik, mert ő igyekszik és mindig időben ott van és emiatt rosszul érzi magát és bàntja, hogy a főnök szóvá tette stb. Tegyük fel, hogy én is elkések, a főnök szóvá teszi, én megmondom a vállam és nyugodtan dolgozom tovább, nem rugózok ezen. Tegyük fel, hogy mindketten ugyanannyi alkalommal késtünk már el, a többiek viszont rámondják erre a munkatársamra, hogy nem megbízható, mindig elkésik, ráadásul nem bírja a kritikát, hisztizik mindenen. Míg engem elkönyvelnek egy pontos és megbízható munkatársnak. Érted a különbséget? Az emberek általánosítanak és megítélnek a reakcióid alapján. Sajnos ez van. És a skatulya működik. Hogy lehet kimászni? Nem egyik napról a másikra. Valószínűleg jó lenne egy kontroll személy, ha van olyan barát akinek a segítségével tudtok elemezni konkrét szituációkat és az arra adott reakcióidat.

De én is szívesen segítek, ha írsz egy tényleg konkrét példát, mondjuk mi volt legutóbb ami veled megtörtént, ki mit tett és mondott és erre te hogyan reagáltál és mit éreztél?

Ahol megsértődünk ott nekünk van dolgunk magunkkal.

Utolso válaszolo a fent nevezett munkatársad IS látja hogy téged megbizhatonak tartanak pedig ugyan anyiszor késtél El és ez IS bánthatja a munkatársadat .

Ö meg téged tarthat kedvencnek .

Picit kifacsarom a dolgot. Mi lenne, ha amikor rádjön a sértettség érzése, azt gondolnád át, hogy az illetőnek mi lehetett a valós szándéka, és azon is gondolkozz el, hogy miért akarna neked ártani, miért feltételezed magadban azt, hogy ő rosszat akart? Miért vetítesz rá egy rosszakaró, negatív képet, miközben semmi oka rá, hogy bántson?

Sokszor csak eltérő személyiségjegyek és eltérő mentalitások, értékrendem miatt vádoljuk meg a másikat rosszindulattal. És utána meg szégyellhetjük is magunkat, hogy a másikból kinéztünk egy olyan rosszat, ami nem is valós.

Példa: Zsolt és Zoltán barátok. Mindegyikük főállásban dolgozik, azaz munkaidőben nem mindig ér rá. Nem egy helyen dolgoznak. Ha egyszerre van szabadidejük, akkor beülnek egy sörözőbe beszélgetni. Zsolt kissé szeretethiányos, Zoltán autonómabb, szereti a társaságot, de nem esdeklően, elvan magában is. Zsoltnak a munkája mellett nincs nagyon hobbija, így jó néven veszi, ha a szabadidejében Zoltán figyelmét élvezheti. Zoltánnak van a munkáján kívül társadalmi szerepvállalása, egy tűzoltó egyesületben önkénteskedik, ami sok szabadidejét elviszi.

Zsolt és Zoltán napközben messengeren tartják a kapcsolatot. Megtervezik a legközelebbi közös sörözést vagy billiárdot. Zsolt reggel ráír Zoltánra, hogy mi a helyzet, alig várja, hogy Zoltántól kapjon néhány jó szót. Zoltán munkába menet látja, hogy Zsolt írt, örömmel nyugtázza, majd válaszol is, de még álmatag, bemegy a munkahelyre, elkezdi a feladatokat. Ebédig Zsolttól jön vagy 5 üzenet, amiben csak egy pont (".") szerepel. Végre ebédkor Zoltánunk lelkesen ír Zsoltinak, hogy "Szevasz barátom, végre itt az ebédidő, este akkor megyünk a biliárdterembe?" Erre Zsolt: "Már azt hittem, le se szarsz, reggel írtam, láttam, hogy láttad." Zoltánunk nem érti, miért van Zsolti megbántódva, hiszen olyan örömmel írt neki ebédidőben és invitálta este egy közös programra.

Máskor Zsolt számonkéri, hogy Zoli miért nem lájkolta az új profilképét, mire Zoltán azt reagálja, hogy munka után a Tűzoltóságon volt és rá se nézett a social médiára, mert annyi viharkárhoz kellett este kimenni, hogy örült, ha végre visszatér a laktanyába és pihenhet egy kicsit. Zsolti pedig méltatlankodik, hogy nem igaz, hogy ennyire nem fontos a cimbijének, hogy az ránézzen a "fészbukjára".

Aztán a két fickó között ennek a barátságnak egy idő után vége lesz, mert az egyik besokall, hogy a másik állandóan számonkéri, hibáztatja, cseszteni, a másiknak meg abból lesz elege, hogy nem kapja meg a másiktól azt a szintű figyelmet, amit szeretne.

Namost a fenti példában kinek van igaza? Mennyire jogos Zsolti állandósult sértettsége, miközben Zoltán tartja vele napi szinten a kapcsolatot, elmegy vele sörözni, biliárdozni, stb? Szóval néha csak az eltérő személyiség miatt van konfliktus.

Ha a fenti esetpéldában Zsolt végiggondolná, hogy ő nem ártott Zoltánnak, így Zoltánnak nincs is miért neheztelni Zsoltra és belátná, hogy Zoltán is keresi a társaságát, progamokat is csinál, akkor nem vádolná azzal, hogy leszarja őt, hogy "direkt megvárakoztatja a válaszadással" stb.