Hogyan törhetnék ki a skatulyából?

Lassan 25 leszek, de a szüleim a mai napig egy szerencsétlen nyomoréknak néznek. Sosem támogattak, akármibe is kezdtem, sosem biztattak, mindig leszóltak. Persze tesóm, aki jó tanuló, jó melója van, minden nap ajnározva van, meg hogy jajdejó neki. Nevelőfaterom rosszabb. Amióta velünk van, velem vagy veszekszik, vagy egész nap hozzám sem szól. Parancsolgat, de szívességeket kell kérni akkor a hangja is megváltozik... Tesómmal meg persze teljesen más, csak velem ilyen. Nekem most egy jó ideje nincs munkám, nehezen helyezkedem el, ebben sem támogatnak. Csak lehúznak, hogy biztos nem jelentkezem, biztos direkt rontom el az interjúkat, és ha nem tudok fizikai munkát végezni, százalékoltassam le magam. Nincs önbizalmam már, és inkább hozzájuk sem szólok, a szobámban vagyok egész nap. Sosem kérdezik mi van velem, tesómtól persze egyből amint hazaér. Nem kérdezik mit akarok, csak parancsolgatnak stb. Elnyomva érzem magam. Hogyan változtathatnék ezen?