Mitől alakulhatott ki a megfeleltetési kényszer, mint passzívagresszív manipulációs eszköz?
Úgy vettem észre, hogy az emberiség "úgy működik", hogy megfeleléssel próbálják egymást manipulálni.
Régi, sokak által helyeselt közmondás például: "Magyar ember evés közben nem beszél."
Eddig ez rendben is lenne, mint kijelentő mondat. Csakhogy ez nem kijelentő mondat, hanem egy passzívagresszív megnyilvánulás, egy megfeleléssel történő manipuláció. A gyerek az asztalnál elkezd dumálni, erre a szülő nem azt mondja, hogy evés közben ne beszéljen, hanem azt, hogy "magyar ember evés közben nem beszél". Ezzel mintegy folyamatot elindítva a gyerekben, aki tudja magáról, hogy magyar, de ettől megfosztva érzi magát, tehát felélesztik benne a megfelelési kényszert - passzívagresszióval - és akkor azért marad csöndbe, hogy "hoppá különben nem tartanak magyarnak?". Ez hülye példa, de remélem, hogy érzékeltetni tudtam azt, amire gondolok.
De sok ilyen van: "Aki az én barátom, az rágyújt" - mondják a suliban, akik ezzel akarják cigizésre bírni az osztálytársukat. (Vagy ugyanez megfordítva: "Nem vagy a barátom/nem tartozol közénk ha nem cigizel")
Vagy szintén passzívagresszív és megfelelést, feladatot generál akár a felnőtti létből vagy a férfiúi mivoltból sok közhely, hogy "Csak a bųzi visel rózsaszín inget" mintegy félelmet és megfelelést zsarolva ki, hogy az illető ne merje felvenni, mert akkor ő nem férfi, nem férfias, stb stb. Még a neves pszichiáter, Csernus Imre szájából nagyon sok ilyen passzívagresszív alapú megfeleltetés hangzott el, ami a félelmek húrjait pengeti és az emberekben megfelelést akar generálni.
De vajon miért ilyen módon akarnak az ember a másikra hatni?
A társadalmi beilleszkedés vágya egy alapvető egzisztenciális igény, és hozzá elengedhetetlen készség, hogy az egyén megértse a közösség elvárásait. A gyerekeknél éppen ezért alap, hogy figyelik az összes felnőttet a környezetükben és szívják magukba.
Ezek a mondatok alapvetően a gyereknek támpontot jelentenek: kőegyszerű útjelző táblák, amik megmondják, hogyan viselkedjen. Nyilván vissza lehet vele élni, és a hátulütői is ismertek, de megbélyegezni sem kell.
Szerintem az, hogy passzív-agresszív, vagy támogató viselkedési forma, azt a kontextus, a cél és a kivitelezés határozza meg. Hoznék példákat.
Egy gyereknek azt mondani, hogy "magyar ember evés közben nem beszél" szerintem teljesen oké. Egy megjegyezhető, dallamos mondat, amiből a gyerek tanul.
Azt mondani, hogy a "jó kislányok nem ilyen rendetlenek" már sokkal rosszabb, mert személyeskedő minősítést, megszégyenítést és bűntudatot is behoz a képbe. Na ettől én már undorodom, pedig a kontextus és a cél a helyén van, de valóban manipuláció.
Az "Aki az én barátom, az rágyújt" az pedig egy állatorvosi ló arra, hogyan kell kiforgatni. Itt a cél, a kontextus és az eszköz is mind fos. Ez valóban rohadtul passzív-agreeszív viselkedés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!