Mennyire tartod magad megfelelési kényszeresnek?

Csak a munkahely felé van annyiban hogy legyek már ápolt kifésult üde megjelenésű nehogy azt higyjék rolam hogy összeroskadt agg munkaképtelen csőd vagyok.

Az emberek hajlamosabbak a jobban szituáltabbakat vagy jobb megjelenésűeket intelligensebbnek is nézni.

Úgy gimi végéig konkrétan függtem mások véleményétől, és mindenkinek meg akartam felelni, szabályosan bántott a gondolat, ha valaki nem kedvelt. Aztán kapott az osztály egy új ofőt, aki első pillanattól fogva -konkrétan- utált engem.

Akkor kimondottan pocsék érzés volt, viszont az ő által kreált helyzeteknek köszönhetően láttam be, hogy mindig lesznek emberek, akik így is, úgy is utálni fognak, csinálhatok én bármit is. Időbe telt, de mára már (azóta ~5 év telt el) szinte abszolút nem érdekel mások véleménye. Persze, a számomra fontos embereké igen, de másoké nem. Nem is töröm már magam azon, hogy megfeleljek bárkinek is. Időnként vannak megingások, de már egyre kevesebb.

Ez mindig attól függ mennyire tudsz megállni a saját lábadon.

Ha megtudsz állni a saját lábadon akkor nem leszel másoktól függő igy nem fog érdekelni a véleménye sem.

Tehát mindez ennyitol fugg hogy mennyire erzed azt hogy megtudsz állni a labadon egyedül.

Megfelelési kényszeres voltam amikor nem volt saját bejovetelem vagy keves pénzem volt.

Amikor stabil munkahelyem adódott ahol jól ereztem magam ugy ereztem nem akarok senkinek se megfelelni , jól elvagyok.

Aztán született egy gyerekem amikor ugy ereztem kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Mert már nem ugralhatok, Ráadásul a gyerekem is gyakran beteg es pluszba adta a feszültséget amikor lattam nem vagyok ura a helyzetnek, es kiszolgáltatottsagot erzek .

A megfelelési kenyszerem sajnos visszajött.