Mitől vicces a fingás?

Szerintem azért, mert tabu.

A köhögés, tüsszentés, orrfújás stb. az nem tabu, azt bárki csinálhatja akár társaságban is. Nem tilos. Viszont a fingás megítélése úgy alakult ki az elmúlt évszázadok során, hogy az illetlenség, főleg más társaságában, ezért mindenki próbálja visszatartani, vagy legalábbis leplezni, eltitkolni. Aztán amikor valakinek nem sikerül visszatartani vagy leplezni, akkor megszegjük a társadalmi szabályokat, a normákat, átlépjük a határokat, olyasmit teszünk, amit társaságban nem illik, nem szabad, tabu. Akármennyire is próbáljuk visszatartani, néha mégis kicsusszan. Viccesnek tarthatjuk pl. a sípoló vékony hangját vagy épp a trombitáló mély hangját, vagy vicces lehet a szituáció, amikor valaki kellemetlen, kényelmetlen helyzetbe kerül egy rossz időben kicsusszant galambtól, pl. hivatali ügyintézés vagy randi közben. Zavarunkban is nevethetünk rajta, ha mi kerültünk kínos helyzetbe miatta. De a fingásnak feszültségoldó hatása is van, pl. az általad említett szituációban a piszoárban, amikor mindenki megpróbál kulturáltan viselkedni, majd' megfeszül, hogy betartsa az illemszabályokat, aztán mégse sikerül és kicsúszik, a mellette állóban pedig felszakadnak a gátlások, hogy a másik nem tudta betartani az etikett szabályait és elneveti magát ilyen helyzetben. Vagy pl. filmnézés közben, amikor mindenki tökre beleéli magát a feszült jelenetekbe (thriller, sci-fi stb.), a koncentrált pillanatokba, aztán egyszer csak egy váratlanul érkező nagy trombitálás töri meg a csendet és a koncentrálást és hirtelen mindenkit kizökkent a film hangulatából. Lehet kellemetlen, kínos a szituáció, de okozhat feszültségoldást, vicces pillanatokat is, helyzettől, személytől függően. Azért, mert tabu. És megszegjük. És ezeket a szituációkat mindenki másképp reagálja le. Ki így, ki úgy. Ezerféleképpen.

[link]

Én meg akkor jártam hasonlóképpen, amikor először aludtam a párom anyjáéknál. Vacsora, fürdés meg minden, összeültünk a nappaliba beszélgetni, tv-zni stb. Éppen csend volt pár percre, néztük a filmet, én meg elfeledkeztem egy pillanatra magamról és tökre elfelejtettem hol vagyok. Elengedtem egy kis rövidet. És akkor esett le, hogy "hupszi, basszus, nem otthon vagyok"! :) Rám néztek, úgy tettek, mintha nem hallották volna (ettől még kínosabb lett, mert pont azért néztek rám, mert hallották), aztán elfordultak némán. Én meg égtem, mint a rongy, kínos csend volt utána. Első ottalvós "bulin" szépen bemutatkoztam anyóséknak. Véletlenül befingottam a nappalijukba. :D

#13