Melyikünknek van igaza? A depressziósok rosszindulatúak és gonoszak? A nárcisztikusok/pszichopaták/szociopaták kedvesek és jófejet? Vagy ez csak egy troll?
Sziasztok
Volt itt egy kérdés:
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__munkahely-kollegak__..
Nem tudni, hogy az illető depressziós vagy sem, de a kérdező szeretné ha kirúgnák mert szomorú. Elmondása alapján a munkáját rendben elvégzi.
Jött valaki, akit elsőre trollnak vagy a kérdező kamu profiljának gondoltam, lepontozott mindenkit miután jelentettem az egyik hozzászólását, amit töröltek is a moderátorok (azt írta, hogy azért nem rúgják ki, mert valaki d.gja a nőt), de nem is ez a lényeg, hanem a következőket írta ezután (nagy vonalakban):
-Ráhúzta, hogy ez a szomorú nő, azért szomorú, hogy szándékosan tönkre tegye mások hangulatát és a munkahelyi közösséget és ezt élvezi is (a kérdező sem írt ilyesmit)
-Majd az élet lerendezi az ilyet, megérdemli
-Ki kell rúgni
-Másokon tölti ki a nyomorúságát
-Tudjuk, hogy miért nem rúgják ki, de nem szabad leírni
-A depressziósok megkeseredett energiavámpírok
-A depressziósok kártékonyak
-A Germanwings pilótája depressziós is volt (sok más egyéb gondja is volt, pl. hallucinációk), tehát a depressziósok veszélyesek is (én nem általánosítanék egy esetből)
-Nem védeném a fajtájukat, ha találkoznék vagy együtt dolgoznék eggyel
-Nem érdekli milyen elmebajuk van, kártékonyak
-Mindenkinek vannak gondjai, mégsem vágják a pofákat a munkahelyükön (nem is írt ilyet a kérdező)
-Ha nem vágná a pofákat a nő, akkor nem tudná senki sem, hogy szomorú. Ilyen egyszerű. De hát ez az energiavámpír szándékosan pofákat vág azért, hogy tönkretegye a kollégái jó kedvét maga körül. Mi célja lehetne ennek azon kívül, hogy kitöltse másokon a nyomorát? Szánalmas ember az ilyen.
-Az ilyen (depressziós) azért MUTOGATJA szándékosan, hogy milyen szar neki, hogy idegesítse a környezetét. Na, ez az a viselkedés, ami tényleg hányingerkeltő.
-Az az anti-szociális személyiségzavarosak (nárcisztikusok/pszichopaták/szociopaták) kedvesek és jófejek.
-Nem szép dolog rosszat kívánni (erre rosszat kíván a nőnek)
-Az elmebetegségek örökletesek ezért a környezet viselkedése nem számít a depressziónál (zaklatás/bullying)
-Az energiavámpírokat (depressziósokat) ő eddig mindig "kivégezte", szó szerint azt írta, hogy végük lesz
Egy párszor keményen beszóltam neki, főleg amikor az egyik ismerősömről írt valamit (aki depressziós volt és öngyilkos lett), de egyébként mindig igyekeztem részletes választ is adni. A beszélgetés leiratát később közlöm.
De a kérdés marad, melyikünknek van igaza?
9-es
“Kicsit az az érzésem, hogy úgy rendezted be a kirakatot, mintha egy depressziós vagy gonosz, toxikus, vagy ártatlan, segítségre szoruló valaki lenne, akit kötelező segíteni. Klasszikus példája a hamis dichotómának.”
Nem akartam túl sok szavazási lehetőséget írni, mert tapasztalatom szerint olyankor a lényeg elsikkad. Teljesen jogos, hogy így jön le a kérdés neked, ismerem a jelenséget. De sajnos a beszélgetésben ez pont így zajlott le, ezt írta.
“A depresszió betegség és segítségre szorul, de ez nem jelenti azt, hogy egy depressziós ember viselkedését tolerálni kell. Ha egy munkatárs a kezeletlen depressziójával mérgezi a környezetét, és ezt eltűrik neki, mert szegény beteg, akkor a többi egészséges ember fog szenvedni tőle. Ez fair? Nem az.”
Nem is állítottam, hogy ilyen esetben ezt kell csinálni. A tapasztalat alapján egyébként a depressziósok többsége saját magának árt (pontosabban a betegség, hiszen a tiszta pillanatokban ők is azt mondják, hogyan lehetnek ilyen rossz gondolataik?). A vitapartnerem azt állította, ki kell őket közösíteni, kirúgni, elintézni vagy ő rendezi le őket, mert szerinte mindegyik energiavámpír.
“Szóval pont ez a lényeg: a betegséget kezelni KELL, és a kezelés a beteg ember felelőssége, nem az egészséges környezeté. Ha ezt nem teszi meg, akkor igenis szembesíteni kell, akár erősen is, mert az inkorrekt viselkedéshez nem szabad alkalmazkodni.”
A betegségekkel általában igaz (pl. fertőzőeknél főleg) azonban a depresszió jelentős hányadát egy eleve sérülékeny ember környezet általi zaklatása (bullying) okozza. Ilyenkor a megoldás nem a gyógyszer (nem a tünetek elfedése), hanem az, ha kiáll magáért, szembenéz a zaklatóival vagy környezetet vált. Rengetegszer magától tünetmentessé válik a depresszió a mérgező környezet elhagyása után.
“Hogy ebbe hogy jöttek a nárcisztikusok, meg a pszichopaták, azt baromira nem értem, de ne haragudj, végig nem olvasom azt a rengeteg szöveget.”
Ő írta azt, hogy azok jófejek és kedvesek, a depressziósok, pedig rosszindulatú energiavampírok.
válasza:A kettő között van az igazság:
- a depresszió valóban egy betegség, amit kezelni kell
- a narc és pszichopata kezdetben, illetve felületesen bájos, ámbár durva lejáratást és bántalmazást tudnak okozni más embereknek
Az embertelen sok mennyiségű szöveged miatt te viszont energiavámpír vagy. Valamiért nem érzékeled, hogy mennyire gáz, amit csinálsz itt...
válasza:"Ő írta azt, hogy azok jófejek és kedvesek, a depressziósok, pedig rosszindulatú energiavampírok."
Így már értem, és talán azt is értem, hogyan értette: a pszichopata és a nárcisztikus szereti magát és akár pozitív kisugárzása is lehet. Mármint ettől még sokkal károsabbak, szóval nagy provokatív agymenésében ritka nagy f.szságot mondott az ember, de valamennyi logika van benne.
"a depresszió jelentős hányadát egy eleve sérülékeny ember környezet általi zaklatása (bullying) okozza"
Jaj, ezzel nem értek egyet, ennél ez sokkal összetettebb. Azzal egyetértek, hogy a sima depresszió hátterében általában áll valamilyen kiindító probléma, de a lényeg ugyanaz: a depressziós embert nem sajnálni és tolerálni kell, hanem a helytelen viselkedésében kiigazítani, a helyes irányban pedig türelmesen támogatni.
"a depressziósok többsége saját magának árt"
A nárcisztikushoz és a pszichopatához viszonyítva igen: míg azok első sorban másoknak ártanak, addig a depressziós saját magának, de még másodlagosan is brutális stressznek tudják kitenni a környezetüket.
"ki kell őket közösíteni, kirúgni, elintézni vagy ő rendezi le őket, mert szerinte mindegyik energiavámpír"
Oké, ez a klasszikus érzéketlen hozzáállás, amikor fogalma sincs, min megy keresztül a depressziós illető, csak azt látja, hogy neki mit okoz. Abban viszont igaza van, hogy a depressziós emberek tényleg elképesztő energiavámpírok tudnak lenni, amit nem lehet és nem is szabad sokáig tűrni.
52%
“A kettő között van az igazság:
- a depresszió valóban egy betegség, amit kezelni kell
- a narc és pszichopata kezdetben, illetve felületesen bájos, ámbár durva lejáratást és bántalmazást tudnak okozni más embereknek”
Ebben egyetértünk. Bár nem értem, hogy hogyan lehet a kettő között az igazság, mikor ez volt a második lehetőség.
“Az embertelen sok mennyiségű szöveged miatt te viszont energiavámpír vagy. Valamiért nem érzékeled, hogy mennyire gáz, amit csinálsz itt...”
Az ilyen témák bővebb kifejtést igényelnek.
Ha valaki bedob egy olyan mondatot, hogy nem is volt holdraszállás, akkor azzal nem cáfolod meg, hogy “de igen”. A vitapartnerem rengeteg ilyen bizonyítatlan állítással élt, ha az ellenkezőjét visszaírom azzal nem bizonyítok semmit. Kötelességemnek érzem, hogy eloszlassam a homályt az olyan komoly témák körül, mint például a depresszió. Ez egy nagyon súlyos betegség, nem segít az, ha még egyet belerúgunk abba aki már a földön van.
Másrészt az “Az embertelen sok mennyiségű szöveg” az elején a beszélgetés leirata.
Egy kötelező elolvasni.
Kettő te szabadon jöttél ide válaszolni, nem köteleztelek rá.
Az energiavámpír konyhanyelven jelenti a fent említett három személyiségzavar kombinációját, pont az a lényege, hogy aktívan keres áldozatokat, akiket felhasználhat.
Kifejthetnéd, hogy a tőmondatnál hosszabb értekezés, hogyan szívja le az energiádat (itt ne a leiratra gondolj), te döntöd el, hogy elolvasod, vagy sem.
Ez a GyK oldal lényege, ha nem tetszik a kérdés ne válaszolj.
“Így már értem, és talán azt is értem, hogyan értette: a pszichopata és a nárcisztikus szereti magát és akár pozitív kisugárzása is lehet. Mármint ettől még sokkal károsabbak, szóval nagy provokatív agymenésében ritka nagy f.szságot mondott az ember, de valamennyi logika van benne.”
Sajnos nem így értette, hanem úgy, hogy hasznos tagjai a társadalomnak. Most nem írom le megint, de ez akkor sincs így, ha magas funkcionális szinttel rendelkeznek (nem börtönben vannak, hanem a parlamentben) :)
“Jaj, ezzel nem értek egyet, ennél ez sokkal összetettebb. Azzal egyetértek, hogy a sima depresszió hátterében általában áll valamilyen kiindító probléma, de a lényeg ugyanaz: a depressziós embert nem sajnálni és tolerálni kell, hanem a helytelen viselkedésében kiigazítani, a helyes irányban pedig türelmesen támogatni.”
Olyan szempontból igazad van, hogy ez olyan betegség, ahol sokszor fizikailag képtelen az beteg egyedül elindulni a gyógyulás útján. Ilyenkor kell neki az ösztönzés, de tényleg sok türelem kell. Amit megértek, hogy nem mindenki tud megadni, aki viszont erre nem képes az inkább hagyja békén a depresszióst, mert csak ront a helyzeten.
“A nárcisztikushoz és a pszichopatához viszonyítva igen: míg azok első sorban másoknak ártanak, addig a depressziós saját magának, de még másodlagosan is brutális stressznek tudják kitenni a környezetüket.”
Főleg a közeli hozzátartozók tudnak kétségbe esni, azonban ezt nem szándékosan teszik és ez egy fontos különbség.
“Oké, ez a klasszikus érzéketlen hozzáállás, amikor fogalma sincs, min megy keresztül a depressziós illető, csak azt látja, hogy neki mit okoz. Abban viszont igaza van, hogy a depressziós emberek tényleg elképesztő energiavámpírok tudnak lenni, amit nem lehet és nem is szabad sokáig tűrni.“
Használtam én is, de összességében nem kedvelem az energiavámpír szót. Túl van misztifikálva (valaki azt is elhiszi, hogy ez egy természetfeletti képesség, ami a távolból is működik) és pontatlan. Szinte bármire ráhúzhatod. Ő kirekesztésre használta, nem megoldást kínált, pusztán “elpusztítani” akarta őket. Elég beteg.
Nekem sokkal jobban számít az aki aktívan akar ártani nekem, a depressziósoknál te döntöd el, hogy kapcsolatba lépsz-e velük, egy pszichopata aktívan magától keres áldozatot.
válasza:"nem így értette, hanem úgy, hogy hasznos tagjai a társadalomnak. "
Na az f.sza. Ahhoz akkor már nem tudok mit fűzni. Értem, mit akar mondani, de ez már akkora baromság, amit nem kommentálnék.
"Főleg a közeli hozzátartozók tudnak kétségbe esni"
Nem csak ők: van egy nagyon problémás, depresszióban szenvedő kolléganőm, aki állandó stressznek teszi ki a környezetét az időnként minősíthetetlen viselkedésével. Nem egyszerű.
"nem szándékosan teszik és ez egy fontos különbség"
Természetesen, ebben mindig is egyetértettünk. Egy szociopata és egy nárcisztikus nem vehető egy lapra egy depresszióssal.
"valaki azt is elhiszi, hogy ez egy természetfeletti képesség, ami a távolból is működik"
Hehe :). Egyetértek amúgy: én sem szoktam használni, elcsépelt közhely; csak folytattam a megkezdett terminológiát. Mindenesetre az igaz, hogy egy ilyen ember közelében tényleg érezni, hogy az ember egyszerűen lemerül.
"a depressziósoknál te döntöd el, hogy kapcsolatba lépsz-e velük, egy pszichopata aktívan magától keres áldozatot"
Teljesen egyetértek, azt az apróságot leszámítva, hogy nem mindig te döntöd el, hogy kapcsolatba lépsz-e vele. Egy szomszéd, egy munkatárs, egy családtag: csupa olyan helyzet, amikor rá vagy kényszerítve.
Szia érdekelne a kolléganőd, mit csinál, biztosan depressziós?
Amúgy nem tudom, nekem valahogy nagyon könnyen megy, hogy lelket öntsek egy depressziósba (még akkor is, ha nincs hatása), egyáltalán nem szív le. Megsajnálom őket, elég sz.r lehet, ha mindenki utál (vagy csak azt hiszed) és mellé még magadat is utálod. Ha egy gyilkos üldöz az elől legalább elbújhatsz, de ők nem bújhatnak el maguk elől. Most képzeld, hogy olyan rosszul érzed magad, hogy meg akarod ölni magad, de közben azt is tudod, hogy ez nem te vagy, hanem a betegség és mégsem tudsz rajta változtatni. A saját tested egy börtön. Na ezt nem kívánom senkinek.
válasza:Mondjuk a bennfentes videókban is néha durva hibák vannak, miszerint pl a nárcisztikus titokzatos (nemrég jelent meg). Ja biztos majd akinek van tapasztalata néhány nárcisztikus bullyval, mindent az égvilágon ki fog tenni magáról azonnal bárhová. Ez mekkora oltári nagy baromság. Már úgy le akarnak kontrollálni hogy minden nyilvános legyen mindenhol? Mert bármit szeretnél nem megosztani, vagy lassabban, vagy meggondolva, rádsütik a titokzatos bélyeget? Eddig tartott a szakmaiság, és meg is érkeztünk abba a fázisba ahol ez megszűnt, csak a lóvé az érdekes úgy látom.
Szóval elég nehéz a személyiségzavarokról hiteles forrásból tájékozódni.
Összevissza összehordanak mindent. A józan paraszti ész kellene hogy érvényesüljön, és nem ezek a bekategorizálások.
válasza: válasza:"a kolléganőd, mit csinál, biztosan depressziós?"
Saját bevallása szerint, diagnosztizáltan az. Rézésre rá is igaz, hogy a depresszió társult tünet lehet, mert vannak elég autisztikus vonásai például. Saját bevallása szerint depresszió a kezelt betegsége.
Egy szoftverfejlesztő a hölgy, és nagyon nehezen viseli a bizonytalanságot, pl ha olyan nagyobb feladaton kell dolgozni, aminek kicsit ködösek a kritériumai, vagy elakad a megoldásban, és nem tudja, hogyan tovább. Ezek alapvetően természetes részei a munkának, de neki komoly nehézséget okoznak, nem tudja kezelni.
Ilyenkor alapból elkezd iszonyú látványosan szenvedni, pl sír a gép mögött, közben suttogva, nyöszörögve káromkodik, csapkod az asztalán, bevágja maga mögött az ajtót. Ha odamégy hozzá, hogy minden oké-e, akkor ellenségesen viselkedik, duzzog. A kínosság következő foka, amikor meetingeken megkérdezik, hogy hol tart, ő meg arcát a tenyerébe temetve áll, és nem válaszol. Amikor megszólítod, hogy Juci, kérlek tudnál valamit mondani, akkor nyom egy kitörős hisztit, vagy fordítva: tüntetőleg lenémítja a mikrofonját is. Közben mondjuk bent van a meetingen az ügyfél, vagy a külföldi menedszer, ilyesmik. Nagyon ciki.
Nem egyszer voltam úgy, hogy oké, most már leülök vele, beszélgessünk. 30-40 perc beszélgetés után úgy megkönnyebbült, hogy mosolyogva jött ki. Annyi feszkó jött ki belőle, hogy elképesztő, a beszélgetés elején még dobálózott is cuccokkal, véletlen majdnem el is talált. Mondhatnád, hogy hát akkor ezt kell csinálni, hiszen fél óra beszélgetés után mindenki megkönnyebbül. Ha ennyi lenne, ez nekem is simán beleférne, csak sajnos nem ilyen egyszerű a dolog.
Az igazi gond nem az, hogy néha le kell vele ülni, mert ez nekem bőven belefér. A baj az, hogy nem tudod, mikor mire számíts, és ez állandó stressz a csapatnak. Bejön reggel nyűgös arccal, és van, amikor egy óra múlva összeszedi magát, máskor meg csak romlik és romlik. Ez az állandó készenlét pedig megeszi az embert idegileg. Ezt értem én energiavámpírság alatt, pedig nem vámpír ő, mert nem a mi energiánkból akar élni, nem elszívja, hanem égeti mások energiáját. Egyszerűen elfáradsz attól, hogy ott van a közeledben.
Én összességében nagyon sajnálom őt, hiszen egy szemernyi rosszindulat sincs benne, senkinek sem akar rosszat. Amúgy a munkájára sincs panasz, ráadásul egy precíz, lelkiismeretes munkatárs, akire lehet számítani. Ezzel együtt elképesztő azt látni, hogyan eszi meg idegileg a környezetét.
És épp ez a lényeg: pontosan azért tudja kiégetni az embereket, mert mindenki sajnálja, és félti. Úgy bánunk vele, mint egy hímes tojással, hát van elég baja szegénynek, még a végén ártana magának, ha még mi is belerúgunk. A végeredmény pedig az, hogy mivel nem akarunk még több szenvedést okozni annak az egy embernek, ezért vele szenved a másik 5-10 ember is. Ezzel nem azt mondom, hogy bele kellene rúgni, de azért valahol keményebb határokat kellene húzni köré.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!