Anyukádat vagy apukádat szereted jobban?

Gyerekként apát szerettem jobban, mert ő volt a laza szülő, csomó dolgot megengedett, amit anya nem, pl. anyától számtalanszor elhangzott, hogy "van otthon kaja", apa mindig megállt és vett nekem péksütit, édességet, gyorskaját, lángost, bármit, amit megkívántam. Ha anya nem volt otthon, mindig vett family frostos fagyit, amit eldugtunk a fagyó hátuljába, hogy a mi titkunk marad (anya a nyári hónapokon kívül nem engedte a fagyit), persze mindig lebuktunk :D Illetve egyszer hazavittem egy kismacskát, és mikor anya meglátta és őrjöngött, apa lenyugtatta, magára vállalta az egészet, előadva anyának, hogy Ő sajnálta meg a macskát, Ő vitte haza a macskát, és végighallgatta azt a tombolást, ami igazából nekem járt volna (macskát egyébként megtartottuk, és vannak fotóink anyáról, ahogy összebúlva szundít a macskával, akit sosem akart).

Mikor kamasz voltam, akkor apa nem igazán tudott velem mit kezdeni, mert elkezdtek jobban érdekelni a nőies dolgok, amiket anyával tudtam megbeszélni, akkor sokáig anya volt a kedvenc szülőm. Ő meg amolyan mini barátnőként kezdett rám tekinteni, ami nekem kiskamaszként nagyon imponált, hogy megosztja velem a pletykákat, részleteket az életéből, női praktikákat, tanított főzni, szóval egy ideig apa úgymond háttérbe szorult. Mondjuk az is közrejátszott, hogy elvállalt egy olyan nemztközi fuvarozói állást, ami miatt két hetet távol volt, egy hétvégét itthon töltött, két hetet megint oda... Nagyon hiányzott, de telefonon valahogy akkor még nem volt ugyanolyan.

Ma már nyilván látom, hogy milyen keményen dolgozott azért, hogy nekünk kényelmes életünk legyen, és milyen nehéz és magányos volt neki az az időszak, erről sokat beszélünk is. Illetve azt is jobban megértem, hogy anya miért volt olyan szigorú gyerekkoromban, apa nem tudott nemet mondani se nekem, se a testvéreimnek, valakinek határozottnak is kellett maradnia, és betartatnia a szabályokat, mert ha apán múlt volna, elkényeztett volna minket.

Jelenleg felnőtt vagyok, nincs gyerekem, mindkét szülőmet szeretem, nem tudok választani köztük, de szerencsére nem is kell. Van, hogy én megyek látogatóba, van, hogy ők jönnek, van, hogy csak az egyikkel, vagy a másikkal csinálok közös programot.