Az internet előtt is jellemző volt a szorongás, depresszió az emberek nagy részére?

1964-65-öt írunk, a kerítésünk szomszédos volt az iskolaudvarral, ahová a nővérem járt.

Kint játszottam, amikor a nővérem osztálytársai izgalomtól, félelemtől eltorzult (de tényleg!) arccal futottak hozzám, és hevesen, nyilván jószándékúan figyelmeztettek, hogy most rögtön menjek be a házba, mert kém jár az utcán!

És rámutattak egy bácsira, akit nem ismert egyikünk sem.

Szóval hajaj, de még mennyire jelen volt!

Igen. Én akkor voltam gyerek, amikor a net még nem is létezett, kamasz meg akkor, amikor éppen csak bejött hazánkba. Ugyanúgy szorongtunk, csak még megoldást se találtunk a bajainkra, cikinek éreztük sokszor, ezért inkább nem kérdeztünk, nem is beszéltünk róla. Gagyi könyvek voltak, semmi választ nem adtak. Emlékszem, hogy a Bravo és tsi. magazinokban voltak ilyen tini rovatok, ahol lehetett kérdezni, aztán a leggyakoribb problémákból szemezgetett a szerkesztő. De valljuk be, ahányan vagyunk, annyi problémával élünk, szóval édeskevés volt.

Pszichológushoz meg egyszerűen nem mentek a népek, mert akkor egyből dilis vagy, el is áshattad magad a család és a szomszédok előtt.

Nagyon pusztulat volt azaz időszak, szóval net ide vagy oda, szerintem egy áldás, csak normális oldalakon kellene böngészni, nem insta meg egyebek.

Biztosan jellemzö volt, de nem annyira, mint most. Addig csak az ismeröseidet lattad, baratokat, esetleg tv-ben, ujsagban ismertebb embereket.

Az internet rohamos terjedese miatt, akar az instagramon,vagy a tiktokon szamunkra idegen emberekbe bukkanunk, hallgatjuk- olvassuk, akarva / akaratlanul a sajat elettörtenetüket. Hasonlitjuk magunkat masokhoz.

A tini lanyok mind modellek, influencerek akarnak lenni.