4 éve ezen a napon jelentették be a covidhoz kapcsolódó első korlátozásokat. Ti hogyan éltétek meg ezt a napot?

Én másodéves voltam akkor jogon, hirtelen bejött a távoktatás ami másfél évig maradt is, és imádtam. Nem kellett napi több mint 3 órát utaznom, online fel tudtam venni az órákat és nyugisan visszanézni, láttam és meg tudtam állítani a diasorokat is, és amikor a neptun közbeszólt és több órás lyukakkal tudtam felvenni az óráimat, akkor se volt semmi problémám mert csak a gépet kellett bekapcsolnom pár óránként. A számonkérés az online világ miatt nehezebb lett, kérdezz-felelekes szóbelim lett nagyjából mindenből, de végülis hozzászoktam és mikor élőben vizsgáztam és volt rá lehetőség, felkészülési időt se kértem már..

Mivel introvertált vagyok, ritkán mozdulok ki, lényegében semmit nem változott az életem. Nyáron voltam nyaralni, voltam koncerten, néha találkoztam barátaimmal, eljártam edzeni és ennyi bőven elég is volt a szocializációból, a covid előtt se éltem nagyobb társasági életet. Egyedül az fájt az első hetekben, hogy kirándulni se tudtam menni mert az egész család befosott az új halálos kórtól, és még a természetbe se mentünk ki (ekkortájt még a boltban vett dolgokat is domestosszal fertőtlenítettük😂).

Summa summarum, én nem éltem meg tragédiának a covidos időket, örültem a távoktatásnak, és jelenleg is örülnék a home office-nak, ha drága országunk nem visszafelé fejlődne és nem afelé tendálnánk, hogy dolgozni csak az irodában lehet 🙃

#28

Azért kíváncsi lennék, honnan volt az a "megérzésed" ? :D

Furán éltem meg.

Egyrészt reménykedem, hogy ez csak 2 hét lesz, de tudtam, hogy nem valahol

#40

Őszintén mondom, soha ne legyen részünk ennél rosszabb “fasiszta tombolás”-ban…