4 éve ezen a napon jelentették be a covidhoz kapcsolódó első korlátozásokat. Ti hogyan éltétek meg ezt a napot?

Inkább most van az hogy az őrület és a pszichozis határán vagyok mert azóta nem érzem az időt

Nekem a legrosszabbkor jött, a munkámat lenullázta pont mikor a régi vágyam teljesült volna

Azóta a matrixban érzem magam és nem hiszem el hogy ez nem irányítva volt

Akkor jan. eleje-közepén egy gyors lefolyású megfázáson estem át, anyám februárban ugyanígy, ami fura volt. Jan. vége felé már érdeklődni kezdtem maszk iránt a gyógyszertárakban, ami nem igazán volt.

Amikor bejelentették a változásokat, gyorsan egy ügyeleti rendet alakítottunk ki a munkahelyen, de egyből érződött, hogy valami eddig eltérő dolog fog történni: a zárások, korlátozások. Feszült volt az első időszak, hogy mi-hogyan lesz, de legalább nyugodtabb lett pár hónapra az élet. Viszont óvintézkedésként nem találkoztunk a szeretteinkkel.

Akkor voltam 1 hónapja az új munkahelyemen (a szakmámban az első), leazívott minden munkanap, nemrég végeztem az iskolarendszeren kívüli OKJ-n és tartott az esti szak 2. féléve. Emellett a csoporttársakkal, barátokkal is túlpörgettem a találkozásokat.

A munkahely messze volt, a társaság nem jött be.

Először fura volt a home office, de aztán álomszerű volt az első 1-2 hét.

Végre kialudtam magam, magamtól ébredtem. Végre nem volt open office, nálam idősebb, nem olyan jó társaságban. Előrehozott tavaszi szünet a suliban.

Elkezdtem otthon tornázni, edzeni, lejártam futni, felnőtt színezőztem, baromi jól elfoglaltam magam esténként, feltöltődtem.

Emlékszem, 1 hét után felhívott egy kollégám valamiért, kérdezte, hogy bírom. Ott meghökkentem, hogy bííírnii? imádom!!

Ez az első 1-2 hét volt.

Aztán a későbbiekben speciális eset voltam, mert nekem életmentő volt az egész közel 2 éves hajcihő. Nyáron, amikor ráértem, szinte semmi korlátozás nem volt, mentem ide-oda barátokkal.

Amikor a korlátozások voltak tavasszal és ősszel, akkor a következőből álltak a heteim: munka tanulás alvás munka tanulás alvás munka tanulás alvás. Ezen a szakon sok beadandó, kis zh, nagy zh volt, ne úgy képzeljétek, hogy csak a vizsgaidőszakban voltak számonkérések, nem-nem.

Én a home office-nak és a távoktatásnak köszönhetem a diplomámat és azt, hogy csak ennyire csinálta ki az idegrendszeremet az egyetem.

Ha most lennének a lezárások, akkor már én is nehezebben viselném.

Elővigyázatosságból már a kötelező használat előtt is viseltem a maszkot meg a gumikesztyűt is. Emlékszem az emberekre ahogy röhögtek rajtam. Rá két hétre már harcoltak az emberek a maszkokért és a gumikesztyűért. Most én kuncogtam magamban az emberek többségén akik előtte kiröhögtek. Miközben nekem már volt otthon egy halom doboz gumikesztyűm és egy csomó maszkom is. De ezt nem rosszindulatból írom csak éreztem hogy úgy is kötelező lesz és betáraztam belőle jó előre.

Meg épp netes társkeresőn ismerkedtem akkoriban és emlékszem mikor jött az este 10 (vagy este 8 nem emlékszem már) és hajnali 5 közötti kijárási

korlátozás. Mindenki a neten lógott otthon ülve és azóta se kapok esténként annyi ismerkedős üzenetet amennyit azokon az estéken kaptam 😃

Volt egy megérzésem még 2019 december végén és a cégemmel rendeltünk 2 millió egyszer használatos maszkot, amit 4 éve ilyenkor puszkosul magas árréssel adtunk tovább. Ez alapozta meg az anyagi jólétünketm. Főleg miután FFP2-es maszkokat fogalmazunk.

Ezen napon nagyon izgultam, de bejött a számításom.

Aznap pont volt 0. órám, végzős gimisként, és a tanárunk úgy zárta azt, hogy legyünk óvatosak, körültekintőek, és bár nem mondta ki, annyira utalni sem utalt rá, de a sorok közt olvasva tudtuk, mire gondol, mi a meglátása. Hogy zárás lesz.

Mi persze meghallgattuk, bár már akkor elgondolkodtunk, hogy kicsit szentimentálisabb lett az óra vége, mint vártuk. Egész nap amúgy téma volt, hogy lesz-e zárás, és elég látványosan két táborra szakadt az osztály is például e téren.

Emlékszem, egyik osztálytársammal hamarabb végeztünk, mint a többiek, és kicsit beszélgettünk még a büfében, míg a többiek órán voltak, aztán úgy köszöntünk el, hogy "hétfőn találkozunk". Ami ugye nem jött el.

Én eléggé el voltam keseredve, mert ott ért véget szinte a végzős évem, a gimi, és borzasztó volt az az állandó bizonytalanság, hogy senki nem tudott semmit sem. Elég komolytalan osztályom volt, legtöbben elviccelték a dolgot, nekem az nem ment.