4 éve ezen a napon jelentették be a covidhoz kapcsolódó első korlátozásokat. Ti hogyan éltétek meg ezt a napot?

Azt a napot speciel nem tudom, de az elejét elég durván éltem meg. Őszinte leszek, eleinte beszarattak rendesen engem is, elsők közt voltam, aki maszkot húzott, mikor még nem volt kötelező, kézfertőtlenítőztem, sőt, gumikesztyűben mentem bevásárolni. Hála a média eszméletlen mértékű pánikoltatásának. Azóta sem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem tűnt fel korábban, hogy itt valami nagyon, de nagyon nem oké...

Én úgy éltem meg, hogy pár nappal korábban a háziorvos telefonon "megnyugtatott", hogy bár köhögök már napok óta, de várjunk még. 2 nappal később délben már vért köptem, de akkor már a háziorvosnál nem vették fel a telefont. Hívtam a körzeti ügyeletet, akik sajnálkoztak, hogy vért köpök, de csak a Mentőket tudták ajánlani (ahelyett, hogy egy tüdőröntgenre küldtek volna). Hívtam a Budai Egészségközpontot, ahol szintén sajnálkoztak, de elzárkóztak. Végül értesítettem a korábbi háziorvosunkat, aki 2 nap múlva kijött, meghallgatta a tüdőmet és azonnal adott megfelelő gyógyszert. Szóval a kormányzati rendelkezések ellenére túléltem az esetet, de kizárólag az emberi kapcsolatok miatt.

Nem igazán érdekelt, volt nagyobb gondom.

Én egyetemistaként úgy gondoltam, hogy már épp ideje volt. Nem volt való 100-as előadótermekben egész nap váll-váll mellett ülni. Az online oktatást egész gyorsan jól megoldották, sokkal hatékonyabban tudtam itthon tanulni. Amúgy épp beteg voltam (de épp előtte lévő este egy órára betegen is be kellett mennem, mert a tanár megüzente, hogy katalógus lesz, és aki nem lesz rajta, annak nem lesz aláírva a féléve - tömbösített órák voltak)

Legjobb volt, bezárták az iskolákat is, jött a távoktatás hála az égnek.

Szerintem az átlagember rosszul élte meg, de a szociális fóbiásoknak kedvezhetett a lezárásos időszak.