A zsenik általában introvertált emberek?

Én introvertált vagyok és társadalom-inkompatibilis, úgyhogy ez önkritika is egyben.. Szerintem én nem vagyok a társadalomba való, engem csak úgy itt felejtettek.. Nagyon nem vagyok zseni, épp az ellenkezője...

Az én szememben inkább az a zseni, aki az élet MINDEN területén megállja a helyét, legyen az munka, társas kapcsolatok stb...

#11 azt mondják, Einstein magasan funkcionáló autista volt.

Az introvertáltnak ehhez semmi köze.

Azért furcsa látni, egyesek mennyire nem tudják, mit jelent introvertáltnak lenni és mennyire határozott álláspontjuk van.

Az, hogy valaki mennyire introvertált vagy extrovertált, alapvetően egy skála két vége, egy adott ember valahol a két véglet között lesz "kategorizálható"

Az introvertáltnak és extrovertáltnak is van szociális képessége, vannak barátai, sőt, lehetnek egymásnak is barátai. Mindegyik végletnek van szociális érzéke, egyszerűen más tölti fel őket, mások az igényeik.

A mély barátságokon egyébként az extrovertáltság sem segít, a felületes barátságokra lehet jő hatással.

Általában az extrovertáltaknak arra van igényük, hogy pezsegjen körülöttük az élet, menjenek társaságba, történjen valami, mert ez az, ami feltölti az embert.

Általában az introvertáltaknak arra van igényük, hogy legyen egy kis szünet, amikor magukkal, a hozzájuk közelállókkal tudnak foglalkozni, legyen egy kis nyugalom, mert ez az, ami feltölti az embert.

Az extrovertáltakat a nyugalom, a pörgés hiánya meríti, az introvertáltakat pedig a pörgés meríti.

...de mindegyikük vágyhat időnként a pörgésre és nyugalomra is, egyszerűen más mértéket igényelnek ebből.

Semmi, ismétlem, semmi köze nincs az intro/extrovertáltságnak ahhoz, ki, mennyire intelligens - az egy teljesen más skála.

Ismerek mindkét véglethez közeli, intelligens embert.

Más problémákat, pl. figyelemzavart ne mossuk össze az extrovertáltság tényével, ugyanígy pl. a szociális képességek zavarát ne mossuk össze az extrovertáltsággal.

Kicsit egyszerűbben (teljesség igénye nélkül) fogalmazva az extrovertált fiatal szinte minden hétvégén buliba/barátokhoz szeretne menni, mert akkor érzi jól magát, az introvertált pedig alkalmanként elmegy buliba és barátokhoz is, de értékeli az otthon töltött hétvégéket is.

A valóságban tehát a két véglet más arányban igényli ezeket.

Ehh, sikerült elírnom.

Helyesen:

Más problémákat, pl. figyelemzavart ne mossuk össze az extrovertáltság tényével, ugyanígy pl. a szociális képességek zavarát ne mossuk össze az introvertáltsággal.

Kiforgatjátok a szavaimat és teljesen félreértetek engem. Szerintem egyébként létezik kóros introvertáltság, ami már-már egy lapon említhető a szociális fóbiával. Ilyen az, amikor valaki ki se mer mozdulni a lakásból, mert fél az emberektől, vagy kerüli őket. Nyilván ez már az introvertáltság legszélső értéke.

Summa summarum, aki érvényesülni akar ebben a társadalomban, annak extrovertáltnak KELL lennie, máskülönben tuti, hogy nem fog boldogulni.. Egy munkahelyen is emberekkel vagy együtt.. Vagy hogy kell elképzelni az introvertált stílust, napi 24-ben ül egyedül a barlangban remete létállapotban? Ezért is nehéz értelmeznem az introvertáltságot, hát ez egy társadalom, napi szinten kapcsolatban vagy emberekkel, hogy akarsz introvertált lenni?

Aki társasági ember, de mondjuk bunkó és beszólogat, az pedig antiszociális és nem feltétlen intelligens... Szerintem az a legintelligensebb, aki számos, jól működő emberi kapcsolatot tart fenn, utána következnek az introvertáltak, a legkevésbé intelligensek pedig az antiszociális karakterek, akiknek vannak ugyan emberi kapcsolatai, de rosszak.. Ugyanis a kapcsolatteremtés az egy művészet és igen, intelligencia kell ahhoz, hogy valaki jól működő emberi kapcsolatokat alakítson ki maga körül, bármilyen meglepő is ez egyeseknek...

#28

Egyszerűen arról van szó, hogy nem érted a problémakört.

Ha valaki nem _mer_ kimozdulni, az egy másik probléma lesz.

A nem mer és a nem akar nem ugyanazt jelenti, és akkor is inkább csak egy jellemző hozzáállás, nem általános.

Semmi köze az általánosságban vett érvényesüléshez az intro/extrovertáltságnak. Nem érvényesül könnyebben, aki beszólogat a tanárnak és később fennhangon fényezi magát a kollégák előtt.

Tény, hogy az extrovertáltság segíthet egyes emberi kapcsolatok kiépülésének, de nem aduász.

Nem KELL extrovertáltnak lenni ahhoz, hogy érvényesülj a társadalomban, ez nagy tévedés.

Az introvertáltak is köztünk élnek, ugyanolyan emberek, egyszerűen kevésbé veszed észre őket, mert nem ők lesznek a középpontban.

Ha választást szeretnél nyerni, akkor igen, segíteni fog az extrovertáltság, sőt, nagy előny lesz.

...de gondolkodó munka elvégzéséhez, amilyen a kutatás/fejlesztés, amihez intelligencia kell és jó eséllyel nagyobb megbecsülés, magasabb bér is társul, ott az extrovertáltság nem fog különösebben segíteni. Megkockáztatom, hasonló helyeken inkább az introvertáltak vannak többségben.

A munkahely az introvertáltnak nem probléma, az egy ismerős helyszín, ismerős emberekkel és ismerős körülmények között.

A hétköznapi szociális helyzetekkel az introvertáltnak sincs abszolút semmi baja. Inkább azzal van baja, amikor nagy a tömeg, ismeretlen emberekkel kell interakcióba lépni.

Az intelligenciának abszolút, de tényleg semmi köze ahhoz, valaki mennyire introvertált vagy extrovertált. Semmi az ég világon, hiába akarod ezt belemagyarázni.

Azt aláírom, hogy extrovertáltként nehéz megérteni az introvertáltak igényeit/személyiségét, de ahhoz is kell egyfajta intelligencia, hogy egyáltalán megpróbáljuk megérteni a köztünk élő embertársainkat.

29# Ez mind nagyon szép és jó, csak nem igaz.. Ha így lenne, akkor elárulnád, hogy introvertáltként miért érzem magam egy vesztes lúzernek?

A helyzet az, hogy a mostani világ igenis az extrovertáltaknak kedvez, az érvényesül, akinek kapcsolatai vannak és baromi nagy szociális hálóval rendelkezik..

A társasági emberek munkahelyen is népszerűek, aki visszahúzódó, csendes, azt szekálják folyamatosan.

Az extrovertáltak egyszerűen könnyebben ismerkednek, alakítanak ki kapcsolatokat. Már gimiben is introvertált voltam és akkor is egy nagy nulla vesztes kis senkiházinak tartottam magamat.

És utálom, hogy ilyen vagyok, meg az egész életemet.. De beszéld be nekem nyugodtan, hogy olyan rohadt jó egyedül lenni... Egy darabig az, de egy idő után szó szerint beleőrül az ember, bedilizik tőle...